Az Egyesült Államok robothelikoptert és nagy méretű, nukleáris energiaellátású marsjárót küld a vörös bolygóra

A NASA 2020-ban a Perseverance (kitartás, állhatatosság) nevű Mars-szonda indításával próbálkozik majd meg, legkorábban július 30-án. Csakúgy, mint más bolygók felé, a Mars felé is létezik egy “legkevesebb befektetett energiával” megtehető útvonal, amit az űrkutatásban Hohmann transzfer pályának neveznek. Nem ez a leggyorsabb út, de ehhez szükséges a legkevesebb üzemanyag – a legkisebb, azaz a legolcsóbb indítórakéta. Az igazság az, hogy a mai, tisztán kémiai hajtóanyagú rakéták teljesítőképessége miatt ez nem csak a legolcsóbb, hanem a legtöbb esetben egyben az egyetlen lehetséges útvonal is. A Mars esetében az út így körülbelül 7 hónapot vesz igénybe. A pálya hátránya, hogy a Mars esetében csak 2 év 2 hónaponként, néhány hetes időintervallumban kínálkozik rá mód. Ezt hívjuk indítási ablaknak. Ha ezen belül nem sikerül elindítani a szondát, úgy bő két év múlva lesz majd rá már csak alkalom.

A csomag útra kész

Az elsődleges hasznos teher a korábbi – a marsi felszínen már 8 éve lankadatlanul dolgozó – Curiosity terveire, illetve annak tartalék alkatrészeire épülő, de attól eltérő műszerezettségű Perseverance Mars-járó. Az alapoknál így nem találunk komolyabb eltérést; az energiaellátásról nem napelemek, hanem egy radioizotópos termoelektromos generátor gondoskodik. Az eszköz 4,8 kg Plútónium-238-dioxid hasadóanyagot tartalmaz, amellyel a Perseverance akár másfél évtizedig, vagy még azon is túl is a Mars felszínén dolgozhatna. A generátor kezdő elektromos teljesítménye 120 Watt, de 14 év elteltével is 100 Wattot képes leadni – amelyet a napelemekkel ellentétben sem a marsi évszakok, sem az éjszakák nem befolyásolnak. A Plútónium-238 felezési ideje 87 év 8 hónap, így a rover hasznos élettartalmát minden bizonnyal nem az energiaellátás, hanem az egyéb, mechanikus behatásoknak is kitett komponensek időtállósága fogja befolyásolni. A misszió tervezett időtartama 1 marsi év (668 sol, azaz marsi nap), ami közel 2 földi év, egészen pontosan 687 nap – amit a Curiosity-hez hasonlóan minden bizonnyal a Perseverance is jócskán túl fog szárnyalni.

Érdekesség, hogy a marsi napok csaknem ugyanolyan hosszúak, mint a földiek – ez mindenképp unikum a Naprendszer bolygói közt. Az összesen 23 kamera (!) mellett röntgennel és a talajba 10 méter mélyen lelátó radarral is felszerelt rover kétséget kizáróan az idei év legambíciózusabb küldetése akkor is, ha nagyrészt egy korábbi küldetés műszaki alapjaira épül.

A Perseverance alulnézetből
(NASA)
A Curiosity már 8 éve szolgálja a tudományt a Mars felszínén
(NASA)

Az idei misszió érdekessége – és egyúttal a világon elsőként kerül sor egy ilyen eszköz marsi bevetésére – egy helikopter kipróbálása lesz. A hangsúly kimondottan a kipróbáláson van, hiszen a Mars rendkívül ritka légköre komoly kihívás elé állította a mérnököket. A nem véletlenül Ingenuity (találékonyság) nevet kapott minihelikopter próbáját kiemelt figyelemmel várja a tudományos élet.

A NASA technikusai az utolsó simításokat végzik a marsi helikopteren
Az Atlas V típusú hordozórakéta indítási előkészületei. Az orosz gyártmányú RD-180-as főhajtóművel rendelkező, rendkívül megbízható amerikai hordozórakéta az 541-es konfigurációban fog repülni – azaz 4 szilárd hajtóanyagú segédrakéta, illetve 1 felső fokozati hajtómű kerül az Atlas 5 első fokozata köré ill. fölé


Kína már a spájzban úton van

Kína útnak indította a Mars-szondáját csütörtökön a dél-kínai Hajnan-szigeten lévő Vencsang felbocsátóközpontból – adta hírül a CGTN kínai nemzetközi hírcsatorna.    

A Tienven-1 (Égi kérdések) elnevezésű űrhajót Július 23-án, helyi idő szerint 12 óra 41 perckor bocsátották fel a Hosszú Menetelés-5 hordozórakéta segítségével, és várhatóan 2021 februárjában érhet a vörös bolygó vonzáskörébe. Az űrhajóval egy mars-járót, és egy orbitális pályán keringő szondát küldenek a Marsra.

A “Hosszú Menetelés-5” típusú hordozórakéta startja július 23-án
(China News Service)

A küldetés célja a vörös bolygó felszínének tanulmányozása, amelyet a mars-járó a leszállást követően végezne, a szonda segítségével tartva a kapcsolatot a földi irányítóközponttal. Kína 2013-ban egy hasonló műveletet hajtott végre a Holdon is egy kerekeken guruló, távvezérlésű robottal, majd 2019-ben annak újabb verziójával a Hold túlsó oldalán végeztek mintavételt és teszteket.

“A sikeres felbocsátás csupán Kína Mars-missziójának az első lépése” – idézte a Hszinhua kínai hírügynökség Keng Jent, a kínai űrhivatal egyik tisztviselőjét, aki reményét fejezte ki, hogy az út minden kulcsfontosságú szakaszát sikerrel teljesíti majd az űrhajó. Az út “mérföldkövei” közé sorolta Keng a Mars megközelítését, a bolygó körüli pályára állást, a leszálló platform és a Marsjáró leválását a szondáról, valamint az óvatos landolást és a felszínen közlekedést.

A tisztviselő hangsúlyozta: a legnagyobb kihívást a leszállás jelenti majd, ezt a hét-nyolc perces feladatot ugyanis a szondának önállóan kell teljesítenie. Az ideális leszállóhely kiválasztásához a bolygó körüli pályán keringő egység nagyfelbontású kamerával pásztázza majd a Mars felszínét a tervek szerint két-három hónapon keresztül, így a felszínre érkezés jövő májusra várható. Az aerodinamikus alakú szondát ekkor egy ejtőernyő és egy fékezőrakéta segíti majd a lassulásban, és ütközőlábakkal éri el a felszint. Az ez után kiváló rover élettartama 90 marsi nap, vagyis mintegy három földi hónap, míg a szondát egy marsi évnyi (687 földi nap) működésre tervezték.

Az űrhajó célba érésével Kína az Egyesült Államok és a Szovjetunió után harmadikként működtetne leszállóegységet a Marson, közelebb jutva ahhoz a célhoz, hogy meghatározó űrhatalommá váljék. Az első, 2012-ben megkísérelt kínai Mars-misszió sikertelen volt, ugyanis az orosz űrhajóval felbocsátott Jinghuo-1 szonda lezuhant.

 A kínai kormányzat további űrkutatási tervei között szerepel a Mars behatóbb megismerése, aszteroidák vizsgálata, a Jupiter rendszerének feltérképezése, valamint egy űrállomás kiépítése is. A három fős legénységnek tervezett űrállomás központi elemét a tervek szerint a jövő évben állítják majd Föld körüli pályára, május elején tesztelték azt az űrhajót, amelynek feladata az asztronauták odajuttatása lesz.




Az Egyesült Arab Emírségek Amerikában épített, Japánból felbocsátott Mars-szondával ünnepli függetlensége 50. évfordulóját

A Hope-t szállító japán H-IIA hordozórakáta a Tanegasima Űrközpont LP-1 számú indítóállásán
(JAXA)

Nem csak Kína és az Egyesült Államok indít az idei indítási ablakban szondát a Mars felé. Ugyan az ambiciózus, közös európai-orosz Mars-küldetés, a második ExoMars indítása műszaki problémák és a világjárvány miatti csúszások következtében két évvel el lett halasztva, de így is akadt egy harmadik próbálkozó 2020-ban. Az Emirátusokban nagyszabású programok zajlanak az ország ötvenedik “születésnapját” ünnepelendő – ennek része az ország Mars-programja is. Az Egyesült Államokbeli Laboratory for Atmospheric and Space Physics (LASP) által épített és a japán űrügynökség, a JAXA által felbocsátott Hope (Reménység) megalkotásában két amerikai egyetem, az Arizóniai Állami Egyetem és a Berkley-i központú Kaliforniai Egyetem is részt vett. A munkába a Mohammed Bin Rashid Space Centre (MBRSC) fiatal arab kutatói, egyetemistái is bekapcsolódtak. Bár nem lehet a fenti programokkal összehasonlítani a küldetés célkitűzéseit, azonban megsüvegelendő, hogy az ország tetemes mennyiségű pénzt és energiát áldozott az űrkutatásra.

Hope
(MBRSC)

A Hope leszállóegységet nem visz magával, kizárólag egy keringő egység alkotja a küldetés űrbe juttatott szegmensét. A program célja egy kisebb méretű, 550 kg üres tömegű űrszonda Mars körüli pályára állítása, ahonnan három tudományos műszere segítségével különböző spektrumokban készít majd felvételeket a vörös bolygóról. A tervezett pálya igen magasan húzódik, a felszíntől számított 40000 x 22000 km magasságban – így igazán nagy felszíni részlegességgel bíró képeket nem várhatunk az arab űrszondától. A cél elismerten nem is annyira tudományos, mind inkább egy tanulási folyamat kezdetét jelenti, ami a remények szerint segít majd kitermelni egy helyi szakemberréteget az országban. A szonda a három idei küldetés közül elsőként, már július 19-én elstartolt. Az hírek szerint minden jól sikerült a startnál, a szonda rendben útirányt vett a Mars felé.

Megérkezésére – csak úgy, mint a többi 2020-as program esetében – 2021 első negyedévében lehet számítani.


Dél-amerikai űrszektor

Dél-Amerikában két ország, Brazília és Argentína rendelkezik számottevő űrprogrammal – azonban mindkét ország a kereskedelmi telekommunikációs szektorra, illetve a katonai célú távérzékelésre helyezi a fókuszpontját. A jelenlegi dél-amerikai, és különösen az argentin gazdasági helyzetben nem is várható, hogy bármelyik ország komolyabb űrkutatási programba fogna.

A SAOCOM 1A nevű, szintetikus apertúrájú radarral felszerelt argentin távérzékelő hold 2018 október 8-án, amerikai hordozórakétával indult
(Casa Rosada)

(Kínai rész: MTI / egyéb részek: Dél-amerikai Magyar Hírlap – Szilvai / Képek: NASA, JAXA, MBRSC, CNS, Casa Rosada)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük