Mozart halálának évében, 1791 július 26-án a Kolozs vármegyei Kajántón látta meg a napvilágot Debály Ferenc József, vagy ahogy Dél-Amerikában jobban ismerik, Francisco José Debali zeneszerző. Munkásságához 143 mű, köztük Uruguay és Paraguay nemzeti himnuszainak megzenésítése fűződik.

A fiatal Debály a Joseph Haydnnál tanult katonazenész édesapja nyomdokaiba lépve az Osztrák Hadseregben szolgált 1820-as leszereléséig. A korszak a napóleoni háborúk koraként vonult be a történelembe, ennek több stációját Debály maga is megjárta. A hadseregben töltött évei után az operaművészet fellegvárában, Milánóban telepedett le, de innen ismét német nyelvterületre vitte az útja. Apja biztatására Lipcsében, majd Bécsben mélyítette tovább zenei ismereteit. Innen ismét Itáliába költözött, ahol a piemonti lovasezred karnagya lett. Közel 50 évesen hozta élete meghatározó döntését, 1838-ban genovai feleségével és hat gyermekükkel együtt útra kelt Brazília felé. Kikötniük azonban soha nem sikerült Brazíliában, Rio de Janeiroban, majd Santosban is megtagadták azt a sárgaláz járvány kitörése miatt – így kényszerűségből Uruguay fővárosa, Montevideo lett a család számára a célállomás.

Érkezésük után csakhamar beköszöntött a “Guerra Grande“, a Nagy Uruguayi Polgárháború korszaka. Az 1839-52 között folyó küzdelmekbe az ország agresszív külpolitikát folytató szomszédai – az Argentín Konföderáció, Buenos Aires Provincia és a Brazil Császárság – csakúgy, mint az európai nagyhatalmak – folyamatosan beavatkoztak. Ebben az időben egész Uruguay lakóssága mindössze 60 ezer fő volt – ami nem is Dávid és Góliát, hanem Dávid és a fél tucat Góliát küzdelmét hozta. Debály a hazájára rontó ellenséget látva, önként katonai szolgálatra jelentkezett. Itt csakhamar a tábori zenekar karmestere lett. Az ekkoriban írt hazafias indulói óriási sikert aratnak mind a katonák, mind a montevideoi publikum köreiben. 1941-ben zenésíti meg a Francisco Acuña de Figueroa által írt uruguayi himnuszt – amely érdekességként megemlítendő, a világ leghosszabb, közel 5 perces nemzeti himnusza lett. A polgárháború zűrzavaros időszakában még a himnusz zeneszerzőjének személye is viták tárgyává vált. Egy Fernando José Quijano (1805-1871) nevezetű dalszerző magának tulajdonította a himnusz megkomponálását. Mint később bebizonyosodott, Quijano csak segített megérteni és értelmezni de Figueroa versének mondanivalóját, de annak zenei világához nem sok köze lehetett. A himnusz zenéjére Donizetti Lucrezia Borgia című operájára meghatározó hatással volt, amivel zenetörténészek egybehangzó álláspontja szerint Quijanonak egész egyszerűen semmiféle kapcsolata nem lehetett. Debály hírneve számos induló, valcer és variáció szerzőjeként már ekkor sem állt meg Uguguay határian belül. 1846-ban, a szintén Francisco Acuña de Figueroa által írt paraguayi himnusz megzenésítésére is őt kérték fel.

Debály Ferenc József a uruguayi nemzeti himnusz 1896-os kiadású borítóján.

Debály Ferenc a polgárháborús években került élethosszig tartó barátságba Giuseppe Garibaldival. Garibaldi meghatározó alakja lett az ország katonai sikereinek. 1848-ban, a “népek tavaszán” Garibaldi visszatért Európába, ahol az egységes Olaszország megalakításában vállalt szerepével véglegesen beírja magát a világtörténelembe. Uruguaynak Juan Manuel Rosas tábornok bukását követően, 1852-ben sikerült kivívnia a győzelmet. Montevideo 9 évig állt ostromgyűrű alatt, ez alatt Debály és fiai is aktívan részt vettek a hadsereg mindennapjaiban. A polgárháború lezárultával Uruguayra az építkezés kora köszöntött, amit Debály a nemzeti himnusz megzenésítőjének kijáró megbecsülésben tölthetett 1859 január 13-án bekövetkezett haláláig. Hatalmas tömeg kísérte utolsó útjára. Emlékét Montevideoban, Uruguay fővárosában ma is utcanév őrzi.

(Dél-amerikai Magyar Hírlap)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük