Lengyelország 250 darab M1A2 Abrams SEPv3 harckocsit vásárol az Egyesült Államoktól – írta csütörtökön a Gazeta Polska Codziennie lengyel napilap. Az ellenzék szerint az ügylet jogi kétségeket ébreszt. Jaroslaw Kaczynski biztonsági ügyekért felelős kormányfőhelyettes, a kormánykoalíciót vezető Jog és Igazságosság (PiS) párt elnöke, valamint Mariusz Błaszczak nemzetvédelmi miniszter szerdán jelentette be az ügyletet – írta a konzervatív napilap. A korszerű eszközöket Lengyelország keleti részében telepítik a jövő évben, ez lesz az ilyen alváltozatú Abrams harckocsit első rendszerbe állítása Európában.
Kaczynski hangsúlyozta: Varsó ahhoz az elvhez tartja magát, hogy “aki békét akar, készüljön a háborúra”. Błaszczak felidézte: a páncélosokat az amerikaiak a (teljesen új dizájnt képviselő) T-14 Armata orosz harckocsi “ellensúlyozására fejlesztették ki”.
Ha helyesen akarunk fogalmazni, akkor “fejlesztették fel” a 4 évtizede szolgálatban álló, de folyamatosan továbbfejlesztett alapmodellből. A komoly problémáktól sem mentes, de vitathatatlanul potens M1-es harckocsik első változata 1980-ban állt szolgálatba egy meglehetősen hosszúra nyúlt tervezési, fejlesztési időszak után.
A lengyel beszerzés választ jelent a nemzetközi biztonsági kihívásokra – húzta alá. “Feladatunk a lehetséges támadó elrettentése” – fogalmazott.
“A legkorszerűbb tankokat rendeljük. A legjobban felszerelt változatban kapható tankok, harcban bizonyított harckocsik, a legkorszerűbb orosz T-14 Armata harckocsik elleni harckocsik.” – mondta Mariusz Błaszczak.
A miniszter közlése szerint a páncélosok, valamint egyéb technikai felszerelés beszerzését nem a lengyel hadsereg korszerűsítésére szánt, folyamatban lévő programokból fedezik, hanem külön forrásokból. Az egész ügylet értéke 23,3 milliárd zloty (1,8 ezer milliárd forint).
A beszerzés lehetővé teszi a régi, még meglévő “keleti” technikát képviselő T-72-es és PT-91-es harckocsiállomány teljes leváltását. A hadsereget több lépcsőben már korábban megerősítették a német gyártású, használtan beszerzett Leopard-2A4 és A5 változatú harckocsikkal – de a beszerzett harckocsik száma nem tette még lehetővé a rendszerváltás előtti technika teljes lecserélését.
A PAP hírügynökség megkeresésére Czeslaw Mroczek, a szejm nemzetvédelmi bizottságának ellenzéki alelnöke, a Polgári Koalíció képviselője úgy nyilatkozott: az ügylet jogi kétségeket ébreszt, mert “nem szerepel a hadsereg hosszú távú korszerűsítési programjában”.
A PiS nevében nyilatkozó bizottsági elnök, Michal Jach viszont aláhúzta: a beszerzés szükségességét a védelmi erők stratégiai áttekintése során állapították meg, a döntés pedig viszonylag rövid időn belül teszi lehetővé a hadsereg megerősítését.
(Dél-amerikai Magyar Hírlap / az MTI jelentése nyomán, javítva és jelentősen kibővítve)
Vajon miért nem a modernebb német Leopard-2A7-esekből vásároltak, mint Magyarország? A német nagymacskákra alapul a lengyel harckocsizó alakulatok fő ereje már második évtizede, logikus lett volna modernebb példányokkal bővíteni az állományt.
Szerintem két fő ok van:
1. és a legfontosabb, hogy kimondottan gyors szállításokra volt szükség. Egyszerű kapacitásbeli korlát: a németek nem tudtak volna 250 darab Leopard2-A7-est ilyen gyorsan legyártani és leszállítani. További, nyugaton relatíve nagy mennyiségben tárolt és viszonylag gyorsan üzembe állítható, de 30-40 éves szintet képviselő, használt technikát pedig nem lett volna értelme az T-14 Armata “ellen” vásárolni. Tehát, maradt az új. A németek viszont még az alig ötöd-ekkora nagyságrendű magyar rendelést is évekig fogják gyártani – sőt, még a gyártásra való felkészülés is éveket vett igénybe. Már rég’ nem százasával gyártják a németek sem ezeket a harckocsikat, mint a hidegháború idején.
2. a lengyel-német kapcsolatok a mélypontra jutottak. Ennek okai szerteágazóak: a (katolikus Lengyelországból nézve) szélső-liberális német rezsim, illetve a legkevésbé sem szélsőségesen liberális Európai Únió diktátumszerű utászait nehezen viseli a lengyel kormányoldal. Napokkal ezelőtt mondta ki a Lengyel Legfelsőbb Bíróság, hogy a lengyel jog a közösségi jog felett áll, amire az EU és a németek rendkívül erőteljesen reagáltak. Ahogy Magyarország, úgy Lengyelország is vívja kultúrájának megmaradásáért folytatott harcát a “belső, európai ellenséggel” – és ebbe sehogy sem fér már bele egy dollármilliárdos giga-fegyverbeszerzés. Mondhatni egy igen markáns-, nyugateurópai vállalatoknak rettenetesen fájó üzenet Varsóból.
Más kérdés, hogy szigorúan szakmai (katonai) szemmel az új Leopard változat minden szempontból jobb opció lett volna. Az M1-es alapvető hiányossága továbbra is a meghajtása, ami irdatlan logisztikai nehézségek elé állítja a hadtápvonalakat. Az amerikai harckocsi gázturbinás hajtóműve nagyjából kétszer annyi üzemanyagot fogyaszt, mint a németek dízelmotoros Leopardjai. Ha valakik, akkor a németek pontosan ismerik ennek a jelentőségét – nem is állítottak szolgálatba a II. világháború óta nem-dízel (benzines, gázturbinás) harckocsit.
A Leopard továbbfejleszthetősége vitathatatlan: már készül a nagyobb energiájú harkocsi-ágyú hozzá, amely valóban párba lesz állítható a T-14-es tervezett, 152mm-es fő fegyverével. Logisztikája, kiszolgálórendszere rendelkezésre áll Lengyelországban a nagy számban rendszeresített A4 és A5-ös változatok miatt. Logikus választás lett volna. Nem kicsit üthette pofon a német vezetést és ipart az M1A2-vásárlás híre. Az biztosra vehető, hogy (továbbra is) mindent megpróbálnak majd megtenni Brüsszelből és Berlinből a nemzeti konzervatív irányvonalat képviselő lengyel vezetés ellen – most már az M1-es beszerzés “megfúrásának” megpróbálásával is. Nyilván a mozgásterük korlátozott, hiszen a legnagyobb szövetséges, az Amerikai Egyesült Államok gazdasági és politikai érdekét sértené az M1-üzlet megtorpedózása.
Halkan jegyezném meg: a T-72 és PT-91-állományt leváltani szándékozó, hazai ipart is jelentősen támogató dél-koreai K2PL licencgyártása ezzel gyakorlatilag meghiúsul – pedig mindkét fent taglalt opciónál jobb választást jelenthetett volna – mind lengyel védelmi politikai, mind katonai téren – ha nem sürgetne az idő ill. nem tartanának ennyire a “keleti fenyegetéstől”. A K2 gyakorlatilag az M1-esen alapul, de effektív dízel harckocsimotorral szerelték fel. A törökök megvásárolták ezt a licencet, és erre építették az Altay nevű saját harckocsijukat, folyamatosan növelni szándékozva a hazai ipar termékeinek arányát benne (pl. erősebb “török” dízelmotor, nyilván a licenc-gyártott koreai V12-esen, a Doosan DV27K motoron alapulva). Talán ebben – közös licencgyártásra – összeállhatott volna a V4-ek csoportja, de végül máshogy alakult. Magyarország a (44 db) Leopard-2A7+-ot rendszeresíti egy tucat használt, gyorsan leszállított A4-es társaságában, Lengyelország pedig a relatíve gyorsan beszerezhető, de ennek ellenére is új gyártású M1A2 mellett tette le a voksát. A K2 gyártásának megszervezése és a PT alváltozat fejlesztése hosszú éveket vett volna igénybe, és a gyártósort (gazdaságosan) még egy közös V4-rendelés esetén sem lehetett volna évi 40-48 harckocsinál nagyobbra méretezni. Magyarán az évtized vége előtt aligha állt volna rendszerbe a 250 lengyel és az ötöd-ennyi magyar harckocsi.
Lantos István,
főszerkesztő