J. Ricardo Martins legújabb írásában – „Európa szomorú jövője: Béke és jólét helyett háború és szegénység” címmel – éles kritikát fogalmaz meg az Európai Unió jelenlegi irányáról. A szerző szerint az EU egykori alapértékei, a béke és a jólét, mára háttérbe szorultak, helyüket a militarizáció, a szegénység és a politikai alárendeltség vette át.
A békeprojektből hadigazdaság
Martins felidézi, hogy az integráció a második világháború után azért született, hogy „a kontinens újjászülessen mint morális közösség”, ám napjainkra Európa „a hidegháború óta nem tapasztalt mértékben fegyverkezik”. Az amerikai nyomásra vállalt hadi kiadások – amelyek a GDP 5%-át is elérhetik – szerinte nem európai érdekeket szolgálnak, hanem „az amerikai hadi-ipari komplexum gazdagodását”.
Politikai lojalitás Washington felé
A cikk külön kitér Mark Rutte szerepére, aki az egykori holland miniszterelnökből NATO-főtitkárként vált a militarizáció egyik zászlóvivőjévé. Martins szerint a hágai „Trump-csúcs” nem a vitáról, hanem a „guruló vörös szőnyegekről” és az amerikai igények maradéktalan teljesítéséről szólt.
A jóléti modell feláldozása
Az 5%-os védelmi költségvetés emelésének következményeiről a szerző bolgár forrást is idéz: Peter Volgin szerint a folyamat „nem fokozott biztonságot, hanem nagyobb háborús kockázatot” hoz. A költségeket ráadásul a szociális rendszerek – egészségügy, oktatás, jóléti támogatások – rovására kívánják fedezni, így „Európa egy szociális empátiától mentes, állig felfegyverzett szörnyeteggé válik”.
A ruszofóbia mint hivatalos ideológia
Martins szerint a változás ideológiai szinten is megjelent: a ruszofóbia „már hivatalos ideológia”, amely meghatározza az EU politikáját és médiáját. Bár az orosz agresszió tény, a szerző szerint a jelenlegi narratívák gyakran előítéletekre épülnek, a dialógust és békepárti álláspontokat pedig „naivnak” bélyegzik.
Demokratikus deficit és társadalmi elégedetlenség
Az elemzés rámutat a népakarat és a politikai elit közötti szakadékra: miközben a lakosság 70%-a a béketárgyalásokat támogatná, az Európai Parlamentben „a képviselők mindössze 5%-a” képviselte ezt az álláspontot. A lobbisták és az amerikai nyomás váltak a döntések fő mozgatórugóivá.
Martins szerint az EU válaszút előtt áll: „Ha célja az, hogy amerikai hűbérállam legyen, akkor fel kell adnia eredeti identitását és a béke ígéretét.” Alternatívaként egy autonóm, békeorientált Európa vízióját vázolja fel, amely képes visszanyerni morális hitelességét.
A szerző zárszava lesújtó: „Az unió régen jólétet és békét ígért, de ehelyett az EU polgár félelmet és szociális bizonytalanságot kapott.” Martins cikke így nem csupán elemzés, hanem figyelmeztetés is arra, hogy az Európai Unió jelenlegi útja könnyen egy ördögi körbe vezethet – háborúba és szegénységbe.
(Dél-amerikai Magyar Hírlap)