A kommunista rendszer iránti – azok vállalhatatlan utódait is magában foglaló – halálig tartó hűség jellemezte. Egy megrögzött gyűlölködő, magyargyűlölő – aki végül saját magáról rántotta le a leplet. Sorszerű, ahogy a magyarországi pápalátogatás első napján, az utolsó hozzászólásában a Pápát gyalázta – és reggelre el is vitte az ördög.
Halottról jót vagy semmit, mondják egyesek. Ez esetben nem nagyon lenne mit írnunk. Mások – nagyon helyes módon – azt mondják, halottról igazat, vagy semmit! Ennek tükrében jöjjön a nekrológ, amit az “Egy dicstelen élet története” címmel olvashatnak a Hírlap vasárnapi számának 10. oldalán.
(Bővebben a Dél-amerikai Magyar Hírlap vasárnapi számában)
Döbbenten olvasom, hogy van olyan a tisztességes magyar emberek közt is, akik ezt az emberi hulladékot sajnálgatják. Ha nem tudták, nézzenek utána, ki is volt ez a felénk, jólelkű magyarok iránt oly mély gyűlölettel teli, végletekig rosszindulatú, önző ember! Hamis “idol”, aki végihazudta az életét. Nem érdemel egyetlen jó szót sem. Sem igaz magyar, sem tisztességes ember nem volt a “Pista”, Gyurcsány Fegyenc “Pistukája”…
Okádék véglény volt, nincs ezen mit szépíteni! Egy undorító magyargyűlölő, a legocsmányabb fajtából.
Hozzánk csak a nyolcvanas évek második felére jutott el egy-egy otthon felvett kazetta, amin ez az első ránézésre is tenyérbemászó alak üvöltően hamis kvízműsora volt látható. A hölgyek feszült tekintettel nézték ezeket a szalagokat. Onnan jött, a szögesdróton túlról. Beismerem, utáltam ezt az alakot az első pillanatoktól fogva, természetes rosszérzés fogott el a látványától. Mondhatni egészséges önvédelmi ösztön. Okoskodása mögött annyira nem volt valódi tudás, hogy az már az első perctől üvöltött róla. Igaz, csak fekete-fehérben láthattuk, igen vacak hanggal, mert a videónk (vagy azoké, akik felvették a számunkra a Magyar Televízió műsorait az osztrák határon) képtelen volt megbírkózni a keleti blokkban használt formátummal. Csak hónapokkal, talán évekkel később tudtam meg, hogy ezek a műsorok akkor már ott is színes technikával készültek.
Kedves Francisco! Lehetett mindkettő, sőt egy harmadik is: a ’80-as években magam is másolt kazetták százait néztem meg, botrányosan gyenge “minőségben”. Más nem volt, és még ez is legfeljebb a megtűrt kategóriába tartozott. Nem egyszer házilag barkácsolt hangalámodással néztük a nyugati filmeket! Akkoriban az volt a “tiltott áru” a fiataloknak, a szögesdrót “szabadnak” hitt feléről. A harmadik, negyedik másolat már rendszertől függetlenül fekete-fehér volt, rettenetes hanggal. Nagy áldás volt, ha valaki igazi műsoros kazettáról tudott másolatot készíteni, de általában már csak a másolatról, vagy a másolat másolatáról sikerült egy-egy kópiát megszerezni, az pedig gyalázatosan gyenge mionőségű volt már. Egyszerűen nem tudott többet a VHS. Mondhatni instant másolásvédelem – még a valódi másolásvédelem előtt időkből.
Amit írt, tökéletesen igaz lehet a keleti-nyugati tévérendszerek különbsége is: a magyar tévé két csatornája SECAM rendszerben adott a keleti blokk legtöbb államához hasonlóan, csak a románok és a félg-meddig nyugatias jugók voltak kivételek. Ezeken nyugati filmeket is lehetett nézni! A nyugati videomagnók akkoriban még nem voltak többnormások, csak a PAL rendszert ismerték. A SECAM adást fekete-fehérben tudták csak rögzíteni. Ha pedig a D/K-rendszer 6,5 MHz-es hangsávát sem tudták a készülékek, akkor csak nagyon nehezen tudták épp hogy hallhatóra, de még épp hogy láthatóra behangolni a magyarországi vételt.
Tamás, attól tartok, a mi kazettáinkat ezen problémák összetett kombinációja sujtotta! Ezek a kazetták kézről-kézre jártak akkoriban a magyar közösség kezében. Szó szerint rongyosra nézve a szalagokat, talán ezrekhez is eljutottak egyes műsorok! Gyengék voltak, maguk a műsorok sem érték el az itt megszokott színvonalat, de mégis tudtak valamit, amit más felvételek nem: magyarul szólaltak meg! Már amennyire hallani lehetett őket a sistergés mellett. A nagy változás akkor jött el, amikor a Duna Televízió megjelent Dél-Amerikában. Addig nem volt más lehetőség magyar nyelvű műsorokhoz jutni. Internet akkoriban még szinte nem is létezett.
Pezsgőt bontok, kedves egészségetekre! Ez nem csak a nap, hanem a hónap legjobb híre! Egy undorító gyűlölködő pusztult el, a magyar emberek felesküdtött ellensége. Instant karma, így jár aki a Pápát gyalázza a pápalátogatás napján!
A fiatalabb generáció már nem látta sokat vergődni ezt a lényt a televízióban, kikopott belőle. Még a hatványozottan magyargyűlölő RTL Klub alkalmazta egy ideig, de onnan is kitették idővel, mert már a kutyát sem érdekelte a hamiskás okoskodása. Az utolsó bő tíz évét már csak a gyűlölködésnek szentelte. Mindent gyűlölt, ami magyar és mindenért lelkesedett, ami a magyarra rosszat hozhatott. Igazi féreg volt a nemzet testében, amelyet álnok módon belülről próbált megrágni. Beletört a foga, Istennek hála!
Isten bocsássa meg a magyarok ellen elkövetett szégyenteljes bűneit!
Jó ügynök volt! Mármint a magyarságot pusztítók számára jó ügynök. A mocskos fajtájukból való! Számunkra viszont csak egy utolsó féreg, akit réges rég el kellett volna taposni. Annyi kárt okozott, annyi bűnt követett el a magyarság ellen, amelyet összeszámolni sem lehet talán.
Csak annyit mondanék, dékások felkészültök! “Kérem a következőt!” 😀
“Kérem a következőt!” 😀 😀 😀
Ez zseniális! Talán az alkoholista gyurcsány lesz a következő? Reméljük a legjobbakat!
Mindegy melyik lesz a következő, csak pusztuljanak mihamarabb, mind egy szálig!
Kezdésnek, nem is tudom… de a “Múmiát”, azaz a szintén súlyosan magyargyűlölő Lendvai Ildikót említette az utolsó posztjában! Az elátkozott poszt még számára is gyorsan meghozhatja az örök ellátás kezdetét a pokolban 😉
Az megvan, hogy egyszer valami nyomorult “kvíz pápának” nevezte, amit öntelten még el is fogadott? Így teljes a történet 🙂
Isteni igazságszolgáltatás!
Még valamit hozzáfűznék a magyar nyelvű audiovizuális források kérdéséhez. Voltak rövidhullámú rádióadások Magyarországról, amiket a kommunista rendszer készített a távolba szakadtaknak. Ezeket – már amikor a rádióhullámok terjedése, vagy épp a csillagok állása is úgy akarta, hogy lehetett hallani Argentínában – mindig le kellett fordítani magyarra, pedig magyarul mondták őket… ha értik, mire gondolok. Nagyon más idők voltak, amik sajnos visszajönni látszanak újra a hétköznapjainkba. Alternatív “valóságok”, mindenki mondja a magáét, pedig csak egy számít, a valóság! Nem a valóság különböző színű szemüvegeken való láttatása.
Kedves Francisco! Pont erről szólt a vegyészből lett “kvízprofesszor” politikai pályafutása, a valóság korlátlan és pofátlan elhazudásáról. „A mór megtette kötelességét, a mór mehet”
Nem volt sem magyar, sem igaz ember – művelt pedig még annyira sem. Ezt mindenki jól tudja, akit megvert a sors azzal, hogy személyesen is ismerte, avagy ismernie kellett. Leszámítva persze az őt ajnározó elvtársait, akik kihasználták a kevésbé intelligens polgártársaink körében, kommunista módszerekkel felépített népszerűségét – magyarán az évtizedes befektetésüket, amit ebbe a „biológiai burokba” fektettek, az akkori és a soronkövetkező (RTL, akkori tv2) médiát ugye teljes mértékig uralva. Hihetetlen, de az első nem kommunista utódok által irányított, kvázi országos televíziócsatornára 2003-ig kellett várni! Tizenhárom évet az úgynevezett rendszerváltástól. Az elvtársak médiadominanciája azonban ennél is sokkal tovább tartott, legalább mégegyszer ennyi ideig – és ma sem beszélhetünk arról, hogy a nemzetrontó erők „médiafegyverek” nélkül maradtak volna. Az arra fogékonyakat máig hülyítik az RTL-hez és az ATV-hez hasonló hulladékgyárak. Tudom, mert én belülről, igen közelről éltem meg ezt Magyarországon.
Annyival egészíteném ki a színes televízióról írtakat, hogy még a nyolcvanas évek első felében is voltak műsorok, amiket fekete-fehérben készített a Magyar Televízió. Akkoriban már erősen döglődött a Kádár (káder) rendszer, nem volt pénz lecserélni az összes stúdiótechnikát színesre. Meg persze loptak is az elvtársak, nem is keveset. Ha nem csalnak az emlékeim, Vágó is fekete-fehérben került először képernyőre Magyarországon.