Kuba és Venezuela után most a kolumbiaiak is megtanulják majd, hogy mit is takar valójában a “baloldali állam”. Elképzelhetetlennek tűnt, hogy egy nap megtörténhet – de mégis valósággá vált, Kolumbiában baloldali elnök került hatalomra. Az egykori szélsőbaloldali gerilla, a börtönviselt Gustavo Francisco Petro Urrego elnökválasztáson aratott győzelme Kolumbia történelemben az első alkalom, hogy az ország baloldali jelöltet választott meg elnöknek.
Az erős washingtoni befolyás alatt álló dél-amerikai ország esetében óriási kérdés, hogy mit lép majd az Egyesült Államok – aki az idő közben jócskán elfajzott Monroe-doktrína szellemében még ma is saját kizárólagos befolyási övezetének tekinti Dél-Amerikai országait. Nem elfelejtendő, hogy Kolumbiában roppant erős a CIA jelenléte – de a washingtoni beavatkozás mellett a szervezett bűnözés is egy olyan probléma, amellyel az új elnöknek komolyan meggyűlhet a baja.
Az egykori lázadó a szavazatok 50,44 százalékát szerezte meg vasárnap, így rendkívül szoros közdelemben győzte le az üzleti szférából érkező és csupán hétszázezer szavazattal kevesebbet kapó Rodolfo Hernandez jobboldali jelöltet.
A washingtoni “vigyázó szemek”, a szoros eredmény és a lakosság ilyen szintű megosztottsága mozgalmas elnökséget ígér Petro számára – már ha képes lesz majd kitölteni az elnöksége idejét.
Petro a másutt is jól ismert baloldali lózungokkal került hatalomra. Kampányígéretei között szerepelt, hogy foglalkozik a mély társadalmi és gazdasági egyenlőtlenséggel – szavai szerint – a hagyományosan konzervatív Kolumbiában, ahol az egymást követő kormányok elsősorban az ország közel hat évtizede tartó fegyveres konfliktusához kapcsolódó bizonytalanság és erőszak kezelésére összpontosítottak.
A történetben azonban nem elhanyagolható momentum, hogy ezt a hat évtizednyi erőszakot épp a Petroval közös eszméket valló baloldali gerillák szabadították Kolumbiára – függetlenül attól, hogy “harcoló” vagy “nem-harcoló” státuszban támogatták a szélsőbaloldali erőszakot.
1958 és 2013 között 220 ezer kolumbiai vesztette életét a baloldali terror ill. a kolumbiai polgárháború alatt. Beszédes, hogy csupán 40 787 fegyveres volt köztük, míg a civilek közül 177 307 ember veszett oda. 1985 és 2012 között az ország lakosságának 16.9%-a volt kénytelen elmenekülni lakhelyéről. 2,3 millió gyerek volt az elüldözöttek közt, továbbá 45 000 gyereket öltek meg. A több, mint két millió gyerekkel együtt összesen közel tízmillió ember vált valamilyen módon elszenvedőjévé a kolumbiai szélsőbaloldal terrorjának, illetve az arra adott állami és jobboldali paramilitáns válasznak.
Bár Petro tagadta, hogy valaha gyilkolt volna, 1985-ben mégis illegálisan birtokolt fegyverekkel fogták el. A bűncselekményért 1,5 év börtönbüntetést kapott. Bevallottan tagja volt a Movimiento 19 de abril nevű szélsőbaloldali gerillaszervezetnek. Petro elutasítottsága szinte száz százalékos a konzervatív kolumbiaiak körében – amely tüntetésekhez, vagy ismét nyílt erőszakhoz vezethet a minden szempontból roppant mód megosztott Kolumbiában.
A világ kommunistái üdvözölték Petro győzelmét
Nicolas Maduro venezuelai kommunista elnök, aki feszült viszonyban állt Ivan Duque leköszönő kolumbiai elnökkel, sietve üdvözölte az elvtársi Petro győzelmét.
„A kolumbiai nép akaratát meghallgatták, a demokráciához és a békéhez vezető utat sikerült megvédeni” – fogalmazott Maduro.
Az Egyesült Királyság kommunistái is meghallották Dél-Amerika “nagy szenzációját”. A nemzetellenes Munkáspárt vezető politikusa, Jeremy Corbyn – bár spanyolul nem tud – spanyolul üzente a Twitteren:
„Gratulálok, elnök úr, szocialista!”. „Hihetetlen hír Kolumbiából, a szocialista elnök megválasztásával, aki megmutatta a közösségszervezés erejét egy olyan népszerű politikai platform felépítésében, amely orvosolja a múlt megosztottságát és megteremti a társadalmi igazságosságot” – áradozott a volt fegyveres gerilla győzelmén Corbyn.
Az európai kommunisták is nagyon megörültek a hírnek. Josep Borrell, az un. “európai unió” nevű cirkusz egyik vezető bohóca azt mondta, hogy a kolumbiaiak
„egy befogadóbb és egyenlőbb társadalomra szavaztak”.
Ha és amikor Borrell ilyet mondott korábban, az általában semmi jót nem jelentett az adott országra nézve. Reméljük – bár hinni aligha hihetjük – hogy ezúttal nem csak romok maradnak majd a baloldali elnök regnálása után…
(Dél-amerikai Magyar Hírlap / Címlapkép: National Police of Colombia, CC BY-SA 2.0, link)