A nyílt levélként érkezett választ változtatás nélkül közöljük.
Kedves Mátyás!
A Mandineren hangot adtál a Huxittal kapcsolatos félelmeidnek, erre szeretnék reagálni.
„Az Európai Unió együttélési és együttműködési keretrendszert biztosít 27 tagállam számára. Ezt a keretrendszert azonban Nyugaton elkezdték az elmúlt években egyrészt magukra szabni, másrészt szűkíteni. Olyan dolgokat fogalmaz meg az EU vezetése alapvető elvárásként, amiről korábban szó sem volt. Az EU nyugati államai saját képükre szeretnék formálni a keleti államokat és hogy azoknak ez tetszik-e, az számukra egyáltalán nem fontos. Gazdasági és politikai nyomást helyeznek ránk. Gazdasági válság idején megpróbálnak padlóra küldeni minket azzal, hogy a nekünk jogosan járó pénzt is visszatartják. Ha elbukunk, velünk statuálnak példát a renitenseknek: így jár, aki Brüsszel hatalmával dacol. De a Huxit messze nem csak a pénzről szól. A nyugati tagállamok ma már lábbal tiporják a hagyományos európai értékeket, amelyeket mi, magyarok még mindig hűen őrzünk. Már a hétköznapjainkba, sőt, a családi viszonyainkba is bele szeretnének szólni. El szeretnék venni tőlünk azt az Európai Alapjogi Chartában biztosított jogot is, hogy mi, magyar szülők dönthessünk a saját gyermekünk nevelésével összefüggő kérdésekben:
»…a szülők azon jogát, hogy gyermekeik számára vallási, világnézeti vagy pedagógiai meggyőződésüknek megfelelő nevelést biztosítsanak, tiszteletben kell tartani az e jogok és szabadságok gyakorlását szabályozó nemzeti törvényekkel összhangban.«
Ezt hogyan számszerűsítsük? Talán mondjunk egy összeget, amennyiért átengedjünk a gyermekeink nemi felvilágosításának lehetőségét az LMBTQ-aktivistáknak? Szerinted megváltható ez pénzzel? Nyilvánvalóan nem. Az pedig nem megy a végtelenségig, hogy mindig mi, magyarok engedjünk. Eljön az a pont, amikor nincs tovább. Ekkor jön az Európai Unióból történő kilépés, a Huxit. Aki azt mondja, hogy egyszerűen nincs ilyen pont és nekünk mindenképpen az EU tagjának kell maradnunk az idő végezetéig, az menthetetlen. A többieknél csak az az egy kérdéses, hogy mikor jön el az a pont, amikor már ők is azt mondják, hogy ki kell lépni. Ha alárendelődünk az Európai Egyesült Államok szolgálatának, akkor eláruljuk mindazt, amiért az őseink a vérüket adták. Nem lesz többé Magyarország és a magyar hétköznapokat néhány brüsszeli degenerált bürokrata határozza majd meg. Ezt akarjuk? Mert ők igen. És ezért mindent elkövetnek. Ha mi nem leszünk legalább ennyire elszántak, el fogunk bukni. De mi magyarok vagyunk és nem bukásra, hanem győzelemre vagyunk ítélve.
Érdemes azt is átgondolni, jó-e nekünk, ha Brüsszel ránk kényszeríti az embargós politikáját. Lemondhatunk az olcsó orosz nyersanyagokról és jelentős felárat fizetünk az uniós tagságunkért. Ez ma a kőolajáraknál másfélszeres különbséget jelent. Nem csak a tankolásoknál, hanem a gáz-és villanyszámlákban, sőt, a tovagyűrűző gazdasági hatások miatt minden egyes vásárlásunknál. Ezt a hatalmas gazdasági hátrányt a balliberális politikusok és a szolgálatukba szegődött sajtó soha nem fogja számszerűsíteni. A Huxit Párt azonban igen. A magyar embereknek joguk van a tisztánlátáshoz, joguk van ahhoz, hogy az uniós tagságnak ne csak a pozitív, hanem a negatív oldalát is lássák, ezáltal korrekt mérleget vonhassanak és maguk dönthessenek a sorsukról. Mi ebben fogunk nekik segíteni.
Az Európai Unióból történő kilépésünk elkerülhetetlen. Csak abban lehet vita köztünk, hogy mikor jön el a Huxit ideje. Mi elkezdtük. Huxit!”
(Huxit Párt)