Egyre beszámíthatatlanabbnak – vagy inkább az amerikai érdekek bábjának tűnik a frizuráját megigazítani nem képes brit miniszterelnök. Szerinte “a Nyugat még mindig naponta százmilliókat fizet Oroszországnak” az energiahordozó-szállításokért, és véleménye szerint “Vlagyimir Putyin orosz elnök ebből finanszírozza az ukrajnai háborút” – dühöngött vasárnap megjelent nyilatkozatában.
Johnson a The Sunday Times című konzervatív vasárnapi lapnak adott interjúban kijelentette azt is, hogy nagy-britanniai menedéket ajánlott fel Volodimir Zelenszkij ukrán elnöknek.
A brit kormányfő szerint az ukrajnai háború a fogyasztók és az autósok számára is rettenetes következményekkel járhat, de a briteknek el kell fogadniuk “a Putyinnal szembeni kiállásból” eredő magasabb költségeket. Persze erről nem kérdezte meg a briteket, akik aligha akarnak még többet fizetni a már így is az egekben járó energiaáraknál.
Johnson kihangsúlyozta: szerinte az egész világot meg kell győzni arról, hogy túl kell lépni az orosz nyersolaj- és földgázszállításokkal szembeni függésen.
Boris Johnson ezek után már realitásoktól teljesen elszakadva a zöld vágyálmok területére tévedt: szerinte “fel kell gyorsítani a megújuló energiaforrások felhasználásának fejlesztését”, és beruházásokat kell kezdeni az atomerőművek számának növelésére is. Azt vagy nem érti meg, vagy nem akarja megérteni, hogy egy európai standardoknak megfelelő atomerőmű építése legalább 5 év, a túlbonyolított európai engedélyeztetéssel jellemzően tíz éves időtáv. Ha pedig a megújulókat nézzük, a szél sehol sem fúj állandóan, talán csak Patagóniában – mint ahogy a nap sem süt az év minden napján, pláne nem 24 órában. Egyszerűen nem lehet két hét alatt kiváltani az orosz importot, de még hónapok, évek alatt sem.
A britek amerikai nótát fújó miniszterelnöke ezek után még inkább rápirított: szerinte a Nyugat naponta 700 millió dollárt fizet az orosz nyersolaj- és földgázszállításokért, és “Putyin ezt a pénzt is az Ukrajna elleni barbár invázióra fordítja”. Ez az feltételezés azonban messze nem állja meg a helyét. Oroszország a világba – és nem Nyugatra – irányuló exportja sem volt napi 700 millió dollár, a szankciók előtt sem. Johnson egyszerűen túloz, vagy szándékosan hazudik.
Boris Johnson mindeközben maga is hazai és külföldi bírálatok kereszttüzébe került, miután a kormányzó brit Konzervatív Párt Blackpoolban zajló tavaszi kongresszusán párhuzamot vont a brit “eu”-tagság megszűnése (Brexit) és az orosz invázióval szembeni ukrán ellenállás között.
A brit miniszterelnök a pártrendezvényen felszólalva úgy fogalmazott, hogy “a britek, akárcsak az ukránok, ösztönösen a szabadságot választják”, és ennek egyik “közelmúltbeli példája volt” a brit “eu”-tagságról 2016-ban rendezett népszavazás, amelyen a kilépésre voksolók kerültek többségbe.
Donald Tusk, az egyik európai vízfej, az “eu”-tagországok vezetői alkotta “európai tanács” bukott elnöke, a legnagyobb “európai parlamenti” frakció, az “európai néppárt” jelenlegi vezetője személyesen Johnsonnak címzett vasárnapi Twitter-bejegyzésében annak a véleményének adott hangot, hogy a brit kormányfő kijelentése sérti az ukránokat, a briteket és a józan észt egyaránt.
No meg leginkább a brüsszeli vízfej minden kis csinovnyikját, így Tuskót is.
A használt jelzőjéhez képest legalább olyan mértékben elmebetegnek kinéző Guy Verhofstadt, az “európai parlament” volt Brexit-ügyi koordinátora ugyancsak a Twitteren “elmebeteg” összehasonlításnak nevezte az ukránok harca és a Brexit között vont párhuzamot. Az egyéb iránt szélsőségesen magyargyűlölő Verhofstadt szerint a Brexit a “szabadságjogok leépítéséről” és az “eu” elhagyásáról szólt – az ukránok viszont “több szabadságot akarnak és csatlakozni kívánnak” az “eu”-hoz – ami persze teljes blődség, de minden esetre szerinte jól hangozhatott.
Ha már ukrán “eu”-tagság: még inkább persze pénzt remélve, ugye… mert az “európai uniós” tagsághoz szükséges reformokra már nem igazán állt rá az ukránok kedve. Mi több, a kisebbségek minden európai jogrendszer szerint megkövetelt nyelvhasználati jogát elvették – gyakorlatilag orosz- és magyarüldözést produkálva a “demokratikusnak” és “jogállamnak” hazudott Ukrajnában. Abban az Ukrajnában, ahol nap mint nap félemlítettek meg magyarokat, és ahol Molotov-koktélt dobhattak az ukrán állam támogatásával működő terroralakulatok a magyar közintézmények egyikre-másikára.
A torzonborz brit miniszterelnök nem csak az európai vízfejektől, de hazulról is kapott masszív kritikákat. Tobias Ellwood, a londoni alsóház védelmi bizottságának konzervatív párti elnöke vasárnapi Twitter-bejegyzésében úgy fogalmazott, hogy az ukrán nép által “Putyin zsarnoksága ellen vívott harc” összehasonlítása a Brexitre leadott voksokkal a brit államvezetési normákat károsítja.
(Dél-amerikai Magyar Hírlap / az MTI jelentésének felhasználásával)
