Ki gondolta volna, hogy Magyarországon – a saját nemzettestvérei közt – jobban oda kell figyelnie az embernek arra, hogy ne csapják be, mint az ezen a téren legendásan rosszul álló Dél-Amerikában? Márpedig sajnálatos módon ez a helyzet: ismét teret nyert Magyarországon a “túlszámlázás”, valamint az üzletekben a vásárlók megtévesztése, átverése.
Több, hozzánk érkezett panasz után közelebbi tapasztalatokra is szert tettünk a témában: a nyugat-magyarországi tudósítónkat öt legutóbbi vásárlásból mind az ötször átverték az egyik német élelmiszerlánchoz tartozó várpalotai üzletben. Az ötből a legsúlyosabb alkalommal egy drágább termék árát kettő helyett háromszor számították fel, valamint hat (nem elírás, 6 db!) másik terméket a kiírt ár majd kétszereséért számlázta ki a kasszás. Valódi jogorvoslat nincs, legfeljebb csak elméleti. Szó szerint idézve “nem hiszem, hogy tudunk segíteni”.
A megdöbbentő részletekről kollégánk részletesen beszélt a Hírlapnak:
“Aligha hiszem, hogy az öt esetet nézve összességében talán tizenöt-húszezer forintnyi jogtalanul szerzett bevétel – amiből mindössze 1099 forintot próbáltam megreklamálni – megérte egy havonta több százezer forintot költő törzsvásárló elvesztését. Ők nyilván csak az idegen nyelven beszélő, <büntetlenül> megvágható <külföldieket> látták bennünk. Nem feltétlen tudhatták, hogy újságíró, azon túl is nemzetközi tudósító vagyok – talán azért engedték meg maguknak mindezt az aljasságot. Nyilván fogalmuk sincs róla, de a vásárlóval szemben nem is azért kellene tisztességesnek lenni, mert valaki újságíró vagy bármi más, hanem mert az az ember megtisztelte az üzletét azzal, hogy ott költi el a pénzét. Szerintem.
(…)
Őszintén szólva már csak nevetek az egészen. Amíg még itt kell lennem, ezentúl a Penny és a Spar üzleteibe járok majd vásárolni – ott kedvesek az eladók, tiszta az eladótér és nem űznek sportot abból, hogy átverjék a vásárlókat.”
További részletek a Dél-amerikai Magyar Hírlap január 28-án megjelenő számában.
(Dél-amerikai Magyar Hírlap)
Ha Várpalotán gusztustalan kereskedelmi kultúra és német kereskedelmi lánc, akkor az csak a Lidl lehet! A várpalotai Lidl üzletbe mi sem járunk a férjemmel. Talán már van az 4 éve is, hogy utoljára betettem a lábamat hozzájuk. Nagyon félrementek ott a dolgok. A leírtakat csak annyival tudom kiegészíteni, hogy messze nem csak a külföldieket verik át! Még a helyi vásárlóikat sem becsülik meg, pedig belőlük élnek. Ha az ember készpénzzel fizet, “rosszul” adnak vissza. Ha kártyával, akkor többet ütnek be, mint ami a szalagon van. Nem egyszer, nem kétszer és főképp nem véletlenül! Ez mindennapos jelenség. Ha ott helyben még észreveszi az vásárló a csalást, akkor is háromszor átnézi a kosarat és méregeti az embert, hogy nem-e ő tette el a duplán beütött árut. Ocsmány egy hely. Senkinek sem ajánlom, hogy ott vásároljon.
Az ilyen “kereskedőt” minimum egyhónapos boltbezárással kellene büntetni, de leginkább örökre kiebrudalni az országból! Aljas német pernahajderek.
Kedves Francisco! Szerintem erről a német tulajdonos momentán semmit sem tud. Nekem sokkal inkább tűnik úgy, hogy a meglopott vásárlóktól befolyó pénz a helyi boltvezetőt, és a lopásokban közreműködő alkalmazottakat gazdagító mellékes jövedelem lehet. Amolyan “borravaló” féle, mint az éttermekben, csak itt nem önként adott, hanem lopott pénzzel csinálják. A nap végén elosztják maguk közt, és másnap kezdik elölről az egészet.
Szomorúsággal olvasom sorait, kedves Krisztina! Ahogy hallom, már olyan nehéz normális munkaerőt találni odahaza, hogy mindenféle csőcseléket felvesznek az ilyen, semmiféle szaktudást nem igénylő munkakörökbe.