A magyar nép szabad nép, ezért kelt fel, amikor a második világháború után a nagyhatalmak elárulták Magyarországot – írta az emberi erőforrások minisztere abban a levelében, amelyet Rékasi Károly színész olvasott fel helyette a Magyarságkutató Intézet 1956-os forradalom és szabadságharcról megemlékező online, tudományos konferenciáján kedden. Kásler Miklós levelében kiemelte: a magyar lélek meghatározó eleme a szuverenitás, ezért “sosem tűrtük sokáig, ha porba nyomták a fejünket”.
A magyarok azonban mindig alkotmányos úton, a szabályok betartásával jelezték az uralkodók felé, ha valami nem tetszett nekik – tette hozzá. Felidézte: a második világháború után a nagyhatalmak békét, emberi jogokat, szabad választásokat ígértek, de ezeket nem tartották be, ezért a magyarok felkeltek. Hangsúlyozta: a magyar lélek másik fontos összetevője a szakrális küldetéstudat. Horváth János, az Országgyűlés egykori korelnöke ilyen küldetéstudattal bíró ember volt, aki 1956-ban szerepet vállalt a forradalomban, és emiatt 41 évre el kellett hagynia Magyarországot – írta a miniszter, hozzátéve: az ő sorsán keresztül jobban megérthetők a 20. század évtizedei.
Kásler Miklós úgy fogalmazott, hogy a konferencián nagyon komoly és nehéz időszakkal néznek újra szembe a résztvevők, és megköszönte a diákok részvételét, akik egykor majd “tovább viszik ’56 zászlaját, a vele együtt járó erkölcsi tartással”.
Wittner Mária 1956-os halálraítélt, volt országgyűlési képviselő azt hangsúlyozta, hogy az igazságot mindig ki kell mondani, akkor is, ha az kellemetlen. Sok kutatni való és súlyos bűn van még, ami nem került felszínre – hívta fel a figyelmet. Kiemelte: fontos a történészek lelkiismeretes munkája, hogy a titkok feltárásával a magyar társadalom megtudja, “hova tartunk, merre jártunk”. A magyarokat keresztre feszítették, de a nemzet fel fog támadni – mondta.
Szerencsés Károly, az Eötvös Loránd Tudomány Egyetem docense előadásában azt mondta: a magyar nemzet történelmében sok sorsfordító pillanat volt, és ezek arra tanítottak, hogy “legyünk óvatosabbak, gyanakvóbbak, (…) próbáljuk meg kihasználni a lehetőségeket, építsünk fel alternatívákat, és tartsuk fenn a választás jogát”.
Magyarországon törvényes úton, politikai eszközökkel a kommunisták soha nem kerültek volna hatalomra, ezért más eszközöket – külső segítséget, erőszakot, gazdasági nyomást, megfélemlítést – használtak – emelte ki. Hozzátette: ezeket az eszközöket most visszaköszönni látja, ezért felhívta a figyelmet a demokrácia megőrzésének fontosságára.
Horváth Attila, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanára azt mondta, a szovjet koncepciós perek célja az volt, hogy mindenki – még a legfelsőbb vezetők is – féljenek, ezért ártatlanokat is elítéltek. Ártatlanokra fogtak olyan bűncselekményeket, amelyeket nem követtek el, bizonyos tetteket bűncselekménnyé, a kisebb bűncselekményeket pedig súlyosabbá nyilvánították – tette hozzá.
Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke úgy fogalmazott, hogy Horváth János élete 1947-től kezdve hiánytörténet, mert egy jól képzett, országot vezetni tudó, bátor, kockázatot vállaló ember volt, aki szabadulása után segédmunkás lett, így nem tudta a nemzet szolgálatába állítani tudását.
A konferencia az 1956-os megemlékezés mellett Horváth János életútjának is emléket állít, aki 41 év után Magyarországra visszatérve a magyar közélet meghatározó szereplője lett, az Országgyűlés korelnöke volt.
(MTI / címlapkép: MTI/Balogh Zoltán)
