Az urnazárás utáni első, rendkívül szoros eredmény még 2 napnyi szavazatszámlálás után is fennáll, bár a sorrend közben megfordult. Ez a 3 tízezereléknyi különbség is azt igazolja, hogy a perui szavazók szinte egyenlő mértékben megosztottak a két elnökjelölt kapcsán. Ez önmagában nem is lenne nagy probléma, ha nem két olyan jelölt jutott volna a választások második fordulójába, akikkel szemben a társadalom jelentős része meglehetős ellenszenvvel viseltetik.
Castillót a jobboldal a patás ördögnél is elvetemültebb kommuninsta-terrorista vörös veszedelemnek állítja be, míg a Keiko elleni széles körű zsigeri utálatnak saját izmusa is van: antifujimorizmus. Az ő teljes neve ugyanis Keiko Fujimori.
Akik már elkezdték fogyasztani a kenyerük javát, ők a kilencvenes évekből emlékezhetnek a Fujimori névre, mert akkor a világsajtóban hetekig a címlapokon szerepelt a limai követségi túsztdráma, a limai elnöki palota rezidensét pedig Fujimorinak hívták, aki történetesen a mostani jelöltnek, Keikonak apja.
A mai perui választások legjellemzőbb érdekessége viszont az, hogy a jelöltek támogatottsága helyett a jelöltek elutasítottsága az igazán fontos kérdés, hiszen az első forduló eredménye okozta sokkból felocsúdva mindenki számára világos lett, hogy ha már nem adott magának esélyt az ország, hogy egy elfogadható elnöke legyen a választások után, akkor kit fognak az emberek a kisebbik rossznak látni. És ez a tragikus alaphangulat persze rá is nyomta a bélyegét a második fordulós kampányra. A klasszikus marxista, szocialista elveket valló Peru Libre (4cl pisco felöntve kólával) párt jelöltjéből, Pedro Casilloból nagyon könnyen tudtak kommunista démont faragni jobb oldalon, hiszen a párt is, és Castillo is nyíltan hangoztatta, hogy a társadalmi igazságosság nevében nem félnek az államosítástól, és a korrupt rendszer lebontásához akár az alkotmányt is hajlandóak lennének átírni.
Sok országban, köztük Peruban is a polgári értékekkel szimpatizáló emberekben érthetően nyomatékos rosszallást vált ki mind a tulajdonviszonyok, mind az alkotmány párt céloknak alárendelt megbolygatása. Erre az aggodalomra alapozva átfogó antikommunista kampánnyá alakította Keiko a saját kampányát. Ehhez egyrészt maga Castillo szolgáltatott remek muníciót, amikor úton-útfélen arról szónokolt, hogy mennyire igazságtalan, hogy a főleg külföldiek kezében lévő perui bányák jövedelmének a felét azonnal kiviszik a tulajdonosok, míg az államnak járó másik részét kicsivel később, és kevésbé nyílt formában viszik ki a korrupt állami rendszer befolyásos nagypályásai, és ennek a gyakorlatnak a megszüntetéséhez a bányák tulajdonviszonyainak az egyoldalú átrendezésével akarnak hozzákezdeni, és a világviszonylatban is jelentős perui bányászatból származó pénz 70 százalékát Castillo az országban szeretné tartani, és szociális ellátásra fordítani.
Keiko persze azonnal rámutatott ennek az elvetemült kommunista észjárásnak a borzalmaira, és az ebből egyenesen levezethető kubai, és venezuelai általános nyomorra.
És hát a Peruban élő majdnem egymillió venezuelai menekült a limai hétköznapok szemléletes bizonyítéka a szocializmust, és kommunizmust hirdető politikai rendszerek gazdasági csődjének is. És ha valakit még a szocialista gazdaság rémképe sem tántorítana el a baloldali jelölt támogatásától, azoknak ott a baloldali terrorizmus rémképe. Ez Peruban nem egy elvont, elvi rettegés, hanem a közelmúlt történelmének, és a mostani választási kampánynak is a véres valósága. A nyolcvanas, és a kilencvenes években aktív Fényes Ösvény nevű maoista terrorcsoport több tízezer embert gyilkolt meg, és bár a vezetőjét 93-ben, Fujimori elnöksége alatt elfogták, majd megszabadították tőlük az Andok jelentős részét, egy nagyjából száz fős csoportjuk a mai napig működik a hegyvidéki dzsungel szinte megközelíthetetlen, kokain termelésre szakosodott vidékén.
És persze a perui választási kampányokra is jellemző, hogy az ellenfélről vagy rosszat, vagy semmit, úgyhogy biztos, ami biztos, kampánypénzt nem kímélve Castillora is teljes gőzzel igyekeztek ráégetni a terrorista jelzőt.
Keiko és csapata a kommunizmussal, és terrorizmussal való riogatás mellett jól kihasználta Castillo valóban nem éppen borotvaéles eszét, és ösztönös távolságtartását a szofisztikált beszédmódoktól. A szakszervezeti agitátorok szófordulatain szocializálódott vidéki tanító naponta tálcán kínálta a hülyébbnél hülyébb kifejezéseit a sajtó, és a jobboldali szellemi elit mulattatására, és a kampányban többször is bekerült, hogy hát mire alkalmas az, aki “mágnesos rezgőnancijját”, és egyéb badarságokat hord össze. Mindemellett Keiko kampányában azért mégiscsak a kommunistázás maradt legjelentősebb ütőkártya Pedro Castillo ellen.
A szélsőbal Keiko elleni lejárató kampányához sem kellett túlságosan megerőltetni magukat az aktivistáknak. A peruiak közül sokan – főleg azok, akiken nem igen segítettek sem a kilencvenes évek egyébként eredményes neoliberális gazdasági reformjai, sem pedig az elmúlt évtized gazdasági fellendülése – a Fujimori nevet alapból az antikrisztus szinonimájaként használják. A megvetés és utálat azután sem csillapodott, hogy a volt elnököt 2009-ben végül börtönre ítélték, és máig is a kiszabott ítéletét tölti azért mert, bizonyítást nyert a szerepe a Colina csoport (kvázi államilag jóváhagyott halálbrigád) működésében. Továbbra is nagyon sok olyan perui él főleg az ország hegyvidéki részén, aki soha nem fogja megbocsátani Fujimorinak, hogy a terroristák elleni harc során az állami halálbrigádok rengeteg ártatlan diákot, szakszervezeti aktivistát és baloldali szimpatizánst raboltak el, és kínoztak meg, vagy éppen mészároltak le a kollégiumi szobáikban.
A antifujimorista kemény mag pedig kampány során szándékosan igyekszik összemosni Keikot és az apja bűneit . Ez a régóta pezsgő ellenszenv volt az, ami már a korábbi két választáson is megakadályozta, hogy az ország legnagyobb pártját vezető Keikóból elnökasszony legyen. A mostani választásig úgy tűnik, hogy a Fujimori iránti ellenszenv többet nyom a latban egy elnökválasztás során, mint az, hogy ki is áll Keikoval szemben.
Most viszont esélyt kap arra, hogy a keményvonalas szocialista Castilloval szemben őt lássák a választók a kisebbik rossznak. Máris más megítélés alá kerül a korrupciós pénzek miatt Keiko ellen indított eljárás is, ha vele szemben egy államosítást, és alkotmánymódosítást propagáló szakszervezeti vezető áll az elnöki székért folytatott versengésben. A perui politika szövevényes mocsarában, és a nem éppen szakmai objektivitásáról híres helyi média világában évtizedes gyakorlattal bíró Keiko előnye ezen a területen meghatározó lehet a végeredmény szempontjából. A kettő, jelöltek között folytatott tévés vita során ő volt a határozottabb, és populizmusban is sikerül leköröznie az igazságosabb újraelosztás ígéretével kampányoló hegyvidéki tanár embert, amikor a korona vírusban elhunytak hozzátartozóinak tízezer solos (2,600 dollár) állami támogatást lengetett be.
Három órával az urnazárás után továbbra is kevesebb, mint fél százalék a különbség az Ipsos szerint a jelöltek között, úgyhogy akár hétfő reggelig (7 órával kevesebb van itt) is kitarthat az a rendkívüli izgalom, hogy kiben látják a peruiak a kisebbik rosszat.
A mi kis limai magyar közösségünkben egyértelműen a Pedro Castillo győzelemétől való félelem az erősebb, ami persze egyáltalán semmit nem számít majd a végeredmény tekintetében, ha csak nem Keiko győzelme esetén Bandi örömében nem bocsátja a köz javára a legrosszabbra való felkészülés jegyében felhalmozott tekintélyes alkohol készletét.
Üdvözlettel,
Tamás