Tisztelt Olvasóink!
Fél év telt el a Dél-amerikai Magyar Hírlap “nulladik” nyomtatott számának megjelenése óta. Meg kell hagyni, vészterhes időkben született a lap: Argentína épp újabb államcsődbe szaladt – és okozott ezzel bizonytalanságot szerte Dél-Amerikában, különösen a MERCOSUR-államokban – miközben már tombolt az új koronavírus okozta világjárvány, Brazíliában egészen rémisztő helyzetet eredményezve. Ilyen körülmények közt került nyomdába a “nulladiknak”, mutatványszámnak “leminősített” első szám – amiről akkor azt sem tudtuk, hogy lesz, lehet-e valaha folytatása? Valószínűleg senki nem fogadott volna ránk ezekben a napokban. Mégis itt vagyunk, és biztosíthatok mindenkit arról, hogy maradunk is. A pandémia okozta sokk és kijárási korlátozások okozta megtorpanást követően tovább folytattuk a munkát: júliusban elindult az Online Dél-amerikai Magyar Hírlap, míg augusztusban végre kiadhattuk a “rendes” első számot is. Túl vagyunk néhány sikeres olvasótalálkozókon – ami valljuk meg, Paraguayban, különösképp a koronavírus tombolása idején nem volt előrelátható siker.
Fél év nem sok idő, hamar elrepül az ember életében. Mégis, számunkra rengeteg küzdelmet hozott, érdekes feladatokat tartogatott ez a fél év. Fél év elteltével az ember készíthet egy rövid számvetést is, hogy lássa, mit ért el és merre, hogyan érdemes tovább haladnia.
Mégis csak az olvasottság az, ami definiál egy lapot – épp úgy a nyomtatott szám esetében, mint online felületen. Soha nem gondoltuk, hogy az Origo trónjára törünk majd a magyar nyelvű hírportálok rangsorában – nyilván nem is lehet ez a célunk a fő célcsoportként megszólított dél-amerikai magyarság egyre fogyatkozó létszáma mellett. Beszéljenek a számok: 3600-at meghaladó olvasószámmal, 13000 megtekintés felett üzemelünk jelenleg. Boldogak lennénk, ha év végére el tudnánk érni napi szinten a tízezres olvasói létszámot. Azt gondolom, hogy jelen cikkszám mellett a 3,6 elolvasott cikk / látogató nem számít rossznak – de természetesen a cikkek számának növekedésével ezen is szeretnénk majd javítani. Különösképp örömteli, és a lap egyik fő célkitűzését teljesítő, hogy a dél-amerikai országokból miket olvasók mellett szép számmal értünk el az óhaza területén élőket, valamint Európa más tájairól is rendszeresen olvasnak bennünket. Különösképp Írország és Nagy-Britannia viszi a prímet ezen országok között – nyilvánvalóan a nagyszámú, ott élő, dolgozó magyar miatt. A legnagyobb meglepetés számunkra mégis az Észak-Amerikából érkező elképesztő számú olvasó volt – néha még az argentin és brazil napi olvasói számokat is meghaladva – úgy, hogy tulajdonképp egyetlen cikk sem szólt kimondottan róluk, nekik, az Egyesült Államokban és Kanadában élő magyaroknak.
Az új Dél-amerikai Magyar Hírlap szerkesztőségének eltökélt célja volt már a legelső kezdetektől kezdve, hogy a kontinens magyar célközössége mellett, meg tudjuk szólítani a világban-, és különösképp az óhazában élő magyarokat is, megismertetve velük, közelebb hozva hozzájuk a dél-amerikai magyarságot.
Ha egy képzeletbeli térképre helyezzük az olvasóinkat, természetesen egyértelműen kirajzolódik, hogy hol él a legtöbb magyar a Földön. Így jelentősnek mondható olvasótáborral rendelkezünk Ausztráliában, de vannak olvasóink Új-Zélandról is. Mindezt soha nem tudtuk volna kiszolgálni a kellő minőségben és sebességgel egy, csak Dél-Amerikában üzemelő szerverparkkal. Világszerte híres, vagy inkább hírhedt a kontinens Internet-ellátottsága, valamint annak “színvonala”. Ezért a fő szervereink az Egyesült Államokban működnek – ami nyilván műszaki szempontból is kézenfekvő: félúton van Európa és Dél-Amerikai között – mármint a tenger alatti optikai összeköttetéseket tekintve – és ide csatlakozik minden más ország nemzetközi kapcsolata is valamilyen szinten. A döntés helyesnek bizonyult: míg sok, jelentős dél-amerikai lap is csak alig, vagy roppant lassan betöltődve érhető el Ausztráliából és Európából, addig mi minden kontinensről pozitív visszajelzéseket kaptunk a lap betöltési idejével kapcsolatban. Tükörszerverünk jelenleg Paraguayban van, de a jelenlegi növekedési adatokat tartva nem elképzelhetetlen, hogy hamarosan Magyarországon és Argentínában is indul majd egy-egy újabb tükörszerver, gyorsítva az ottani olvasók számára a lap elérését. Az infrastruktúránk már most is akár harmincszor nagyobb, százezres olvasói számot is gond nélkül kiszolgálna – méghozzá bárminemű változtatás nélkül – de pontos terveink vannak arra nézve is, hogy miként bővíthetnénk ezt igény esetén.
Augusztusban elindult a Dél-amerikai Magyar Rádió kontinentális programjának műszaki tesztadása is. A műsort egyenlőre még nem sugárzó rádió tesztjeivel jól állunk: a zártkörűnek tervezett, aztán mégis számos rádióamatőrt és egyéni műholdvevővel rendelkező dél-amerikai magyart vonzó műholdas teszt átütő sikert hozott. A mindössze egy napos tesztidőszak ellenére számos visszajelzést kaptunk: Alaszkát leszámítva kiválóan hallottak bennünket Argentínától Kanadáig bezárólag egész Amerikában, de az Európai oldalnyalábot is sikeresen vették európai műholdas DX-erek a C-sávban. Az online teszt a műholdassal ellentétben azóta is megszakítás nélkül – és ami különösen megnyugtató – 100%-os üzembiztonsággal üzemel, immáron közel negyed éve. Készülő-félben van a Chaco-i stúdiónk, amihez már a múlt hónapban megérkezett minden felszerelés. Műszaki szempontból semmi nem veszélyezteti a decemberi startot, bár a jelen vírushelyzetben nagyon nehéz bármit is mondani az indulás napját illetően. A fejleményekről tájékoztatni fogjuk a tisztelt olvasóinkat.
Jelen állás szerint úgy fest, hogy április magasságára, az oltóanyag megjelenésével egyidejűleg enyhülhet legkorábban a járványhelyzet a kontinensen. Ekkorra tervezzük a rádió teljes üzemkezdetét, valamint terveink szerint áprilisra a nyomtatott lap is elnyerné méltó formáját – és az eredeti célkitűzést megvalósítva, hetilapként jelenne meg a továbbiakban. Jelenleg még nagyon képlékeny a vírussal kapcsolatos minden előrejelzés – de időben ismertetni fogjuk olvasóinkkal a szerkesztőséggel kapcsolatos fejleményeket.
Többen kérdeztek rá a hirdetési lehetőségekre. Jelenleg korlátozott az ajánlatunk ezen a téren: augusztusban hirdettük meg, hogy év végéig ingyenesen hirdethet nálunk bármely (nem ügynöki, MLM-struktúrájú) dél-amerikai magyar cég, segíteni próbálva ezzel is a gazdasági bizonytalanságok mellett boldogulni próbáló dél-amerikai magyar vállalkozásokat. Ez szeptemberre kibővült a nyomtatott lapban, magánszemélyek és céges előfizetők számára is egyaránt ingyenesen elérhető apróhirdetési lehetőséggel. A pozitív visszajelzések miatt, hamarosan azonnal megjelenő, online formában is lehetőséget adunk olvasóink számára ingyenes apróhirdetések megjelentetésére – kivétel nélkül bárki számára, aki olvassa az online lapot. Ennek web-programozói munkálatai jelenleg is folynak, és terveink szerint még októberben át tudjuk adni a felületet a nagyérdeműnek.
A nyomtatott kiadvány mellett folyamatosan változik az online lap is: októbertől megszűnt a “Hírek az óhazából” című, napi magyarországi hírgyűjtemény. Túl lassú formája volt ez a hírek közlésének, egyúttal túl sok olvasnivaló is lett együltében a sokszor több-tízezer karaktert is elérő napi hírgyűjtemény. Helyette – továbbra is az “Óhaza” rovatban – októbertől gyakrabban jelenünk meg olyan magyarországi hírekkel, amik a dél-amerikai magyarság számára is érdekesek lehetnek, vagy valamilyen módon befolyásolják kapcsolatainkat az óhazával. Természetesen a közvetlenül csak az óhazát érintő, de nagy horderejű kérdések sem maradnak ki a híreink közül. Maradnak a beszámolók a magyar és a dél-amerikai sportélet legnagyobb teljesítményeiről is – ezek az elmúlt hónapokban is nagy olvasottságot értek el.
Három új, reményeink szerint majd nagy érdeklődésre számot tartó cikk-sorozatot indítunk – ebből az első híres, vagy épp még annyira nem híres, de nagyon tehetséges dél-amerikai magyarokat mutat be. A második egy lapszemle lesz a – számunkra szívmelengetően – újjá-/éledő dél-amerikai helyi lapokból, ajánlva azokat lapunk hasábjain is a nagyérdeműnek. A harmadik helyi magyar közösségek életét mutatja majd be, kimondottan “szubjektív”, bensőséges megközelítésből – kezdve velünk, akik ezt a lapot a Chaco leg-eldugottabb szegletéből készítjük Önöknek.
A Chaco-ról, igen – hiszen a szerkesztőségünk szeptember végén elköltözött Asunciónból. Nem egy “hirtelen felindulásból” meghozott döntésről volt szó, régóta készültünk rá – bár az eredeti tervek szerint decemberben szándékoztuk lebonyolítani a költözést. A koronavírus második hullámának a vártnál sokkal erőteljesebb Paraguayra törése miatt kellett előre hoznunk ezt a nem is olyan egyszerű műveletet. A majd ezer kilométeres, úttalan utakon végrehajtott költöztetési-műveletet úgy kellett lebonyolítanunk, hogy közben ebből az olvasóink a lehető legkevesebbet érzékeljenek. A legnagyobb feladat – méretét tekintve is – kétségtelenül a nyomdagépünk új otthonába való költöztetése volt. Az érzékeny berendezés – igen viszontagságos úton – de szerencsére rendben megérkezett új állomáshelyére. Az előrehozott időpont miatt a Chaco-n csak egy félkész szerkesztőség várt ránk: csigalassúságú, ellenben méregdrága műholdas internettel és házi erőműben előállított villamos energiával. Nagy váltás ez a fővárosi iroda kényelme után – egyúttal nagyon izgalmas, új kihívásokat jelentő változás is a szűkebb közösségünk számára.
A változások sorát zárva, de koránt sem utolsó sorban egy új kategória is megjelenik hamarosan az online felületen, a vallási. Emellett átalakul a helyi kategória. Nem sikerült azt olyan, dél-amerikai magyar helyi közösségeket érintő hírekkel megtöltenünk, amilyen minőségben és mennyiségben szerettünk volna, ezért ez a rovat mostantól kimondottan a mi, paraguayi helyi közösségünkről szól majd – nem feledkezve meg természetesen a többi diaszpórákban élő magyarság híreiről sem, amik szintén egy új kategóriában kapnak majd helyet hamarosan. Bízunk benne, hogy a változások elnyerik majd olvasóink tetszését. A jövőben is folyamatosan azon leszünk, hogy egyre fejlődve, minőségi hírforrást nyújtsunk a tisztelt olvasóink számára!
Lantos István
főszerkesztő
Dél-amerikai Magyar Hírlap