Mariscal Estigarribia – Ma megvizsgálták a rendőrök és az ügyszéség képviselői azt a repülőgéproncsot, amit tegnap este fedeztek fel – ismeretlen módszerrel, valószínűleg a levegőből – a Picada 106 közelében található Estancia területén.

A jelek szerint a Mariscal Estigarribiától mintegy 200 km-re lévő Estancia Divino Niño Jesús-on lezuhant gépet szándékosan porig égették, és megpróbálták elrejteni a maradványokat a kíváncsi szemek elől. Gyanítható, hogy a gép kábítószert csempészett – erre utal az eldugott, szinte teljesen lakatlan helyszín, a bejelentetlen, “radarok alatti” repülés és a roncsok eltüntetésének módja is: a gépet professzionális módon próbálták elrejteni, még egy nehéz rakodógépet is bevetettek a cél érdekében.

A roncsokon kívül az illetékesek egy sebtében, félig-meddig eltemetett (vagy vadállat által kiásott) emberi kart is találtak. Felmerült a gyanú, hogy a repülőgépkatasztrófában elhunytak holttestei is a környéken lehetnek eltemetve.

Dél-Amerikában nem ma kezdődött a repülőgépes kábítószer-csempészet: a “műfaj” gyakorlatilag egyidős a repülés történelmével. A kontinens országai elkeseredett harcot vívnak a csempészekkel, akik sokszor igen komolyan felfegyverzett csoportokat alkotnak. Csendes háború ez: nem nagyon jut el a hír külföldre, de szinte folyamatosan történnek géplelövések, földre kényszerítések. Különösképp Peru, Kolumbia és Brazília aktív ezen a téren, de Paraguay is megpróbálja a lehetőségeihez mérten akadályozni a csempészek dolgát.


A kontinens legtöbb országában megtalálható a Tucano valamely változata. Dél-Amerika országainak légierői leginkább a kábítószercsempészek elleni harc eszközeként számítanak a típusra, mint sem alapfokú kiképzőgépként. A képen egy perui példány látható.
(Chris Lofting link)




Paraguay már hosszú évek óta nem rendelkezik harcban is bevethető sugárhajtású repülőgépekkel: az egyetlen, jelenleg csempészek ellen is bevethető típusuk a brazil gyártású alapfokú kiképzőgép, a nehéz-géppuskákkal és kisebb tömegű bombákkal is felfegyverezhető EMB 312 Tucano 6 példánya. Legjobb tudomásunk szerint ebből a hatból is csak három példány az, ami jelenleg alkalmas a repülésre. Mindezzel egy Magyarországnál ötször nagyobb területet próbálnak hatékonyan lefedni – ami természetesen lehetetlen. Lévén Paraguayban a radarlefedettség is legfeljebb csak közepes és nagy magasságok esetében nevezhető meglévőnek, így az ország kedvelt terepévé vált a Brazíliában és Kolumbiában egyre nagyobb ellenállásba ütköző, gépeikkel mindig nagyon alacsonyan repülő kábítószercsempészeknek.

Paraguay védelmi erői az összes fegyvernemet tekintve is csak mindössze 120 millió dollár körüli költségvetésből gazdálkodhatnak – és ennek az összegnek is jelentős része, mintegy 80%-a személyi jellegű kiadásokra megy el.

A paraguayi légierőben korábban több sugárhajtóműves típus, köztük a MB-326-os is szolgált egy századnyi mennyiségben. A képen a szomszédos Argentína egyik rég kivont gépe látható.
(Készítette: Julio Benitez, link)
Paraguay amíg csak tudta, levegőben tartotta az olasz gyártású MB-326-os, valamint a még idősebb amerikai gyártású Lockheed T-33 Shooting Star (a képen) sugárhajtású, felfegyverezhető kiképző repülőgépeit. Jelenleg a leghalványabb jel sem mutat arra, hogy a közel Svédország-méretű dél-amerikai ország sugárhajtóműves típus beszerzésén gondolkodna. Érdekesség, hogy az öreg gépek lekonzerválva állnak, amelyek hivatalosan soha nem lettek kivonva a rendszerből. A légierő három egykori századából azonban ma már csak a Tucanokkal repülő csonka-század aktív.
(A képen egy görög példány látható. Georgios Pazios képe)




(Dél-amerikai Magyar Hírlap/ a Wochenblatt/Abc Color cikkei alapján / a kép illusztráció, nem az aktuális-, hanem egy korábbi esetnél készült)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük