“Életfogytig tartó” börtönbüntetést kapott Németországban egy ápoló 85 beteg megölése miatt, az ítélet pénteken emelkedett jogerőre. A szövetségi legfelsőbb bíróság elutasította a német kriminalisztika történetének egyik legnagyobb szabású sorozatgyilkossági ügyében 2019 júniusában hozott ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmeket, a hatóságok által Niels Högel néven azonosított egykori ápoló így – legalább is papíron – élete végéig nem kaphatná vissza a szabadságát.
A valóság azonban más: Európában már az életfogytiglan szónak sincs valódi jelentéstartalma. Az EU-direktíváit követve a legtöbb EU-tagországban az ú.n. “életfogytiglan” – legyen szó bármilyen kegyetlen sorozatgyilkosról is – ma már csak 14-15 évet jelent, és sok helyütt semmi esetre sem lehet több 20-25 évnél. A 27 EU-tagállamnak már csak egyharmada szabhat ki tényleges életfogytiglant (TÉSZ), a többi ország jogi eszköztárából már eltávolították ezt a büntetési tételt – a bűnözők legnagyobb örömére. Ezen országok: Magyarország, a szomszédos Ausztria, Franciaország, Észtország, Bulgária, Dánia, Írország, Olaszország és Hollandia.
Magyarországon körülbelül 30-ra tehető jelenleg a tényleges életfogytosok száma. Mielőtt azt gondolná a magyarországi helyzetet kevésbé ismerő dél-amerikai olvasó, hogy ez egy gyakran és konzekvensen alkalmazott büntetési mód az óhazában, fel kell világosítsam a szomorú tényekről: nem kaptak tényleges életfogytiglant többek között Marian Cozma, a veszprémi csapatban játszott kiváló kézilabdázó brutális, cigány származású gyilkosai, de nem fognak életük végig rács mögött ülni a Szögi Lajos tanár urat Olaszliszkán a saját kiskorú gyermekei szeme láttára hidegvérrel lemészároló borsodi cigányok sem. Mindemellett a Dél-Amerikában megszokott, valódi büntetésként felfogható börtönviszonyoknak nyoma sincs az országban: a többszörös gyilkosok is EU-konform börtönökben, Dél-Amerikából nézve szinte luxus-körülmények közt élnek. Magyarországon a köznyelv keserédesen “börtön-wellnes-nek” hívja az adófizetők pénzéből megvalósuló ingyen-életet. A rabok ingyen élvezhetik az edzőtermek nyújtotta szolgáltatásokat, de könyvtárba is járhatnak, az állam költségén tanulhatnak, a büntetés fokától függően tévéhez és rádióhoz is hozzájutnak, számítógépezhetnek. Még azt is megszabja az EU, hogy kellően nagy hely jusson egy-egy rabnak a cellában – és ha ez nem valósul meg, utána a legbrutálisabb gyilkosok is milliós kártérítésekért perelhetik – sikerrel – az államot. Erre Magyarországon egész iparág épült rá: a balliberális ügyvédek által gründolt, köznyelv által csak “börtön-biznisznek” nevezett “iparág” százmilliós nagyságrendben gazdagította már eddig is a szörnyűséges bűncselekményeket elkövető gyilkosokat, no meg persze az őket segítő, lelketlen ügyvédeket.
Visszatérve a német sorozatgyilkosra, a ma 43 éves férfi 62 beteget az Alsó-Szászország tartományi Oldenburg kórházában ölt meg. További 35, benne megbízó pácienssel pedig az ugyancsak alsó-szászországi Delmenhorst kórházában végzett. Mindkét intézményben az intenzív osztályon dolgozott, áldozatainál különböző gyógyszerek túladagolásával szívhalált idézett elő, hogy bizonyítsa az újraélesztés területén szerzett tudását. A perében ismertetett nyomozati adatok szerint ezekben a vészhelyzetekben igyekezett a középpontba kerülni, elismerésre vágyott. Az újraélesztés számos esetben nem sikerült, vagyis az ápoló megölte a beteget.
Niels Högel 2000 és 2005 között követte el a bebizonyosodott bűncselekményeket. Az ápoló 2005-ben bukott le, amikor a delmenhorsti klinika intenzív osztályán egy kollégája rajtakapta, hogy halálos veszélyt okozó injekciót ad be egy betegnek, és leállít egy életfontosságú gyógyszert adagoló berendezést. Az ügyben 2008-ban jogerősen elítélték, majd 2015-ben egy másik ügyben életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték kétrendbeli emberölés és kétrendbeli emberölési kísérlet miatt. Az áldozatok hozzátartozóinak nyomására megvizsgálták a munkahelyein a tevékenysége alatt történt valamennyi halálesetet, aminek során exhumáltak 134 holttestet.
Meglehet, hogy az ápoló még sokkal több ember haláláért felelős, mert számos holttestet elhamvasztottak, így nem lehetett elvégezni a gyógyszer-túladagolás nyomainak feltárására irányuló vizsgálatot.
(Dél-amerikai Magyar Hírlap / az MTI híre nyomán)
