A 100. SpaceX-startkísérlet sikerrel végződött: ezúttal egy dél-amerikai műhold, az argentin SAOCOM-1B volt a fő hasznos teher, két kis méretű másodlagos teher mellett. A szatellit – bár a neve azt sugallja – nem telekommunikációs műhold. Távérzékelési feladatokra használják, hivatalosan “a talaj nedvességtartalmának mérésére, termésbecslésre, árvizek és aszályok előre jelzésére” – azonban senkinek ne legyenek kétségei afelől, hogy a “10 méternél jobb” felbontóképességű, éjjel-nappal és minden időjárási viszonyok közt felderítési feladatra használható radaros műholdat másodsorban (elsősorban?) katonai, azon belül kémfeladatokra (is) fogják használni.
A SAOCOM-1B már a második Argentínában épült (összeszerelt) radaros távérzékelő műhold: az olasz segítséggel, több száz millió dolláros költségvetésből megvalósult műholdak a közvélemény szemében egyre növekvő szálkát jelentenek. Míg Argentínában előszeretettel hangsúlyozzák a műhold – egyébként valós – gazdasági előnyeit, addig nem szabad elmenni a tény mellett: Argentína jelenleg is fizetésképtelen, egy immáron kilencedik alkalommal csődbe jutott ország. Aligha szabadna költenie ilyen “úri” mulatságokra akkor, amikor ezek az adatok piaci alapon is megvásárolhatóak lennének – már ha tényleg a mezőgazdasági felhasználást tekintjük elsődleges küldetésnek. Mindezektől függetlenül, már fejlesztés alatt áll a következő generáció, amely a tervek szerint szintén két tagból fog állni – bár a SAOCOM-2A és -2B jövője az argentin gazdasági helyzet miatt egyre inkább kérdőjeles.
(Manuel Mazzanti/CONAE)
Az olaszokkal folytatott együttműködés egyébként nem csak az építésre, de adatcserére is kiterjed: az argentin műholdak adataiért az olaszok a saját, COSMO-SkyMed nevű műholdflottájuk adataival “fizetnek”.
SAOCOM első generációs műholdpárosának tagjai figyelemre méltó méretekkel és képességekkel rendelkeznek: a feltöltve 3 tonnás, üresen 1,6 tonnás űreszközök 35m2-es síkantennás radarral rendelkeznek, mindemellett 15m2 felületű napelemtáblákkal vannak felszerelve. A hivatalosan “10 méteresnél jobb” felbontásnál minden bizonnyal lényegesen jobbat is tudnak – bár erről csak mérnöki becslések állnak rendelkezésre, hivatalos adatok nem.
A felbocsájtás érdekessége, hogy 1969 óta nem lőttek fel Floridából poláris pályára műholdat. Az ilyen indításokat az USA-ban Kaliforniából szokták végezni: a Vandenberg Légitámaszpont földrajzi helyzete ideálisabb az poláris pályákra történő indításhoz. Mivel ennél az indításnál – a műholdak a rakéta teljesítőképességéhez mérten relatíve alacsony össztömege miatt – a Falcon-9 képes volt szárazföldi landolásra, így valószínűleg ez volt a sorsdöntő tényező az indítás helyét illető kérdésben. További érdekesség – és mindemellett árcsökkentő tényező az argentin CONAE számára – hogy egy immáron negyedik alkalommal repült első fokozatot használtak a startnál, amit most is sikerült épségben “visszahozni”.
Az indítás tökéletesen sikerült, de a műhold üzembeállására még várni kell. Amint új, érdemi információkkal tudunk szolgálni, haladéktalanul meg fogjuk írni Önöknek.
(YouTube)
(Dél-amerikai Magyar Hírlap – Szilvai / címlapkép: CONAE, link )