Megérkezett az első F-39 Gripen Brazíliába

Egy ütött-kopott teherszállító hajó gyomrában érkezett meg az első F-39 Gripen Dél-Amerika legnagyobb országába, Brazíliába. A típusnév nem elírás, a brazilok F-39-es néven rendszeresítik a JAS-39 néven született svéd madár legmodernebb példányait. A korrupciógyanú által beárnyékolt, sokáig bizonytalannak látszó fegyverszállításnak valószínűleg a svédek rugalmas, fizetést érintő hozzáállása adta meg a legfontosabb lökést.

A SAAB Magyarországon is jól ismert termékének új, E/F-változatából 36 darabot vásárolt Brazília. Mind a mennyiség, mind a gép mérete számos vitát váltott ki az országban és a nemzetközi szaksajtóban egyaránt. A 36 darabos mennyiség aligha lehet elégséges egy közel Egyesült Államok méretű ország számára. Ennél is jogosabb a kérdésfelvetés, hogy egy ilyen kis méretű, alacsony hatótávolságú géppel mit is tud majd kezdeni a szuperszonikus gépüzemeltetésre képes katonai repülőgépbázisokkal sem túl gazdagon ellátott Brazília.

A sokat és talán nem minden ok nélkül hangoztatott negatív vélemények mellett mindenképp megjegyzendő, hogy a svéd gép így is nagy előrelépést kínál a jelenlegi, a Gripen E/F-nél is kisebb méretű F-5-ösök teherbírásához és hatótávolságához képest – nem is szólva a gép jóval modernebb elektronikájáról és jobb repülési jellemzőiről. Ugyan a koros, a koreai háború tapasztalatai alapján tervezett, első repülését 1959-ben, azaz immáron 61 éve (!) teljesített Northrop F-5 típus brazil példányai komoly modernizáción estek át, de az izraeli IAI segítségével megvalósult korszerűsítésnek is már közel két évtizede. A Gripen E/F-változatai már elektronikus sugáreltérítésű, félvezetős (ASEA) fedélzeti lokátorral rendelkeznek, a gép pilótafülkéjét pedig egy óriási kijelző uralja, akárcsak az amerikai F-35-ösöben.

A Brazil Légierő gyakran és büszkén kiemeli, hogy ez lesz a kontinens egyetlen olyan típusa, amely példányai (szerintük) szupercirkálásra is képesek. A gép képességeit kissé eltúlzó brazil illetékesek számára mindenképp érdemes lenne tisztázni a szupercirkálás fogalmát – hiszen az 1.2M-os utánégető nélküli csúcssebesség függesztmények nélkül, alacsony üzemanyagszint mellett érhető csak el. Ekkora sebességre – ami egyébként még mindig nagyon messze áll az amerikaiak által szupercirkálásként definiált képességtől – a gép nem képes értékelhető mennyiségű fegyverzet, és az ország méreteihez és repülőtér-el(nem)látottságához “passzoló” mennyiségű üzemanyag hordozása mellett.

A katonai repülés híreit az elmúlt két évtizedben nyomon követők számára nem újdonság, hogy nem volt egyszerű szülés, mire végre eljutottak az első, újonnan gyártott negyedik generációs gép Brazíliába kerüléséig. A brazil típusváltás története igazi, többszáz-epizódos latin-amerikai szappanoperává terebélyesedett az eltelt két évtized alatt. A teljesség igénye nélkül: a dugába dőlt FX-program után a brazilok az ország méreteihez sokkal inkább passzoló, kiváló hatótávolságú Dassault Rafale gépek rendszeresítése mellett tették le a lantot 2009 szeptember 7-én, Brazília függetlenségi napján, majd 2011-ben az ország akkori elnökasszonya – nem kis megrökönyödésre – az amerikai Super Hornetet kiáltotta ki befutónak, ám végül 2013-ban – óriási meglepetésre – a korábban esélytelennek tartott svéd ajánlatot hozták ki nyertesként. Mindezekre még egy lapáttal az is rátett, hogy a Gripen egy még nem létező verzióját vásárolták meg a Brazilok, de facto “rajzasztalról”.

Ezek tükrében talán nem meglepetés, hogy az ügylet körül azonnal felmerült a korrupció gyanúja, ám az ország akkori, munkáspárti elnökét végül nem emiatt az ügy miatt távolította el a hatalomból a parlament 2016-ban. Kellemetlen aspektusa a történetnek, hogy a Dilma elnökasszonyt megelőző, a franciákkal a Mirage-2000-üzletet nyélbe ütő, szintén munkáspárti elnököt, Luiz Inácio Lula da Silva-t korrupció miatt több évtizedes börtönbüntetésre ítélték.

Annál is inkább meglepő a svéd gép kiválasztása, mivel Franciaország és Brazília kapcsolatai fegyveripari együttműködés terén mindig is jónak voltak mondhatóak, ennek bizonyítékaként még Franciaországban kivont repülőgép-hordozóra is szert tehettek. Brazília a Dassault Mirage III-as kivonása után rendkívül nyomott áron, mindössze 72 millió dollárért vásárolhatott 12 db használt Mirage 2000-est Franciaországtól. Igaz, tokkal-vonóval – no meg releváns mennyiségű levegő-levegő fegyverzettel az ár állítólag 200 millióra hízott, bár ezt soha nem erősítették meg hivatalos forrásból. Sarkozy elnök ezzel pozícióba is hozta a gallok legmodernebb gépét, a Dassault Rafale-t. A még ma is modernek számító Mirage 2000-esek végül – a beütemezett karbantartás helyett – 2013 decemberében kivonásra kerültek. Láttunk már ilyet valahol…

A Brazil Légierő jövőképe a Gripen-beszerzés ellenére is ködbe vész. A 36 (28 együléses harci + 8 kétüléses harci-gyakorló) gép édeskevés a hatalmas, közel száz Magyarországnyi méretű ország számára – a jelenleg 43 darabosra taksált F-5-ös flotta kivonását pedig nem húzhatják a végtelenségig. A brazilok rendelkeznek az olaszokkal a ’80-as években közösen kifejlesztett, de csak hangsebesség alatti AMX támadó repülőgépekkel is, ennek 47 aktív példányából azonban csak 3-at sikerült mindezidáig A1M-szintre modernizálniuk, a többi a ’80-as évek technikai színvonalán várja a sorsa jobbra fordulását.

Nyilvánvaló, hogy a hatalmas amazóniai határszakaszok védelmére égető szükségük lenne egy nagy hatótávolságú, a venezuelai Szu-30-asokkal összemérhető képességű gépre – azonban ennek a jelenlegi brazil gazdasági helyzetben alig van esélye. Az országot különösen érzékenyen érintették a pandémia hatásai: Brazília az Egyesült Államok mögött a nem túl dicsőséges második helyen áll a halálozási statisztikákban, miközben az ország egészségügyi ellátórendszere gyakorlatilag összeomlott. A szomszédos Argentína idén áprilisban újra, immáron kilencedik alkalommal államcsődbe jutott – ami természetesen MERCOSUR-országként, no meg legfontosabb dél-amerikai külkereskedelmi partnerként nem hagyhatta érintetlenül a brazil gazdasági mutatókat sem.

Ahogy Brazíliában semmi sem biztos, úgy semmi sem lehetetlen. Senkit ne érjen meglepetésként, ha a dolgok a ma ismerthez képest egészen másként alakulnak majd a jövőben a Brazil Légierő számára.


(Dél-amerikai Magyar Hírlap)