Több tucatnyi helyszínen tartottak megemlékezéseket a nemzeti gyásznap alkalmából a Felvidéken szerdán. Pozsonyban a megemlékezések hagyományos helyszínén, a kecskekapui temetőben, a vértanúhalált halt báró Jeszenák János, a felvidéki ellenforradalmi csapatok ellen küzdő egységek kormánybiztosa, illetve Rázga Pál evangélikus lelkész sírjánál délután idézték fel az aradi vértanúk és a szabadságharc emlékét. A hosszú évekig romló állapotban lévő síremléket két éve sikerült felújítani a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága támogatásának köszönhetően. A legnagyobb felvidéki magyar közéleti és kulturális szervezet, a Csemadok Pozsonyi Városi Választmánya által szervezett rendezvényen az esős idő ellenére mintegy százan vettek részt, köztük Magyarország pozsonyi külképviseletének diplomatái, a napokban létrejött egységes felvidéki magyar párt, a Szövetség vezetői, illetve a közélet számos szereplője is.
A rendezvény szónoka, Kovács László történész és pedagógus beszédében a magyarok legszomorúbb emléknapjai egyikének nevezte október 6-át. Rámutatott: a gyásznapnak a kegyeleten túl van olyan jelentése is, amely máig szól, a forradalom ismert és névtelen hőseinek önfeláldozó szellemisége máig hat. Kifejtette: azért volt nagy az aradi vértanúk és a többi kivégzett vállalása, mert azt mindannyiuknál személyes küzdelem előzte meg, amikor a császár katonájából a haza, a szabadság katonájává váltak. “A harc vállalása, ez az ő máig számunkra is példát jelentő cselekedetük” – hangsúlyozta Kovács László, hozzátéve: bár 1849-ben végül az elnyomás diadalmaskodott, az életüket feláldozók harcának mégis volt értelme, mert annak az az üzenete, hogy jogos harc sosincs hiába, s a forradalmat kirobbantó szándék a vereség után is tovább élt s él ma is.
A tizenhárom aradi vértanú közül hárman születtek a Felvidéken, és maga Battyhány Lajos miniszterelnök is Pozsonyban született. Aulich Lajos, a szabadságharc utolsó hadügyminisztere, német szülők gyermekeként ugyancsak Pozsonyban született, hamvai 1974 óta a vértanúk emlékoszlopa alatti kriptában nyugszanak. Lahner György, aki később a hadügyminisztérium Tüzérségi és Felfegyverzési Osztályát vezette, a Turóc megyei Necpálban (Necpaly) született, földi maradványait szintén az emlékoszlop kriptájában helyezték el. Dessewffy Arisztid, aki a Felső-Magyarországi Hadtest parancsnoka volt, a Kassától nem messzi Ósvacsákányban (Cakanovce) született, földi maradványai 1850 óta a Dessewffyek margonyai birtokán nyugszanak.
(MTI)
