Latin-amerikai államcsődök sora előtt állunk?

Ecuador

Ha a koronavírus mellett bárkinek is volt ideje Dél-Amerika gazdaságával foglalkoznia, akkor nyilván az Argentínát ért államcsőd elvonta minden figyelmét a kontinens egyéb országairól – holott Ecuador júniusra épp úgy fizetésképtelenné vált, mint valamivel korábban Argentína.

A máig is erősen az energiahordozók exportjára épülő gazdaságot váratlan pofonként érte az olajár 2015-ben bekövetkezett beszakadása. Az olaj ára azóta sem tért magához, így a folyékony arany vezérelte gazdaság azzal együtt került zuhanórepülésbe. Az olajpiacon látszó pozitív fejlemények végét a koronavírus okozta világjárvány hozta el: jelenleg esély sincs arra, hogy az árak akár csak a egy évvel ezelőtti szintre vissza tudnának térni.


Brazília

Brazília GDP-arányos adósságrátája robbanásszerűen nőtt a 2010-es évek második felében. Míg 2013-ben, az brazíliai labdarúgó-világbajnokság előtt még csak 50% körül volt ez a mutató, addig 2018-ra már átlépte a 75%-ot is. Közben Brazília nyári olimpiát is rendezett. Sok brazil szemében máig óriási szálka, hogy reál-tízmilliárdok mentek az olimpiára, miközben tízmilliók élnek a szegénységi küszöb alatt Brazíliában. Sokan az adósságspirált is a két nagy, nemzetközi sporteseménynek tudják be. A valóság kiábrándítóbb: a korrupt és tehetségtelen politikai vezetők fegyelmezetlen gazdaságpolitikája, valamint a perspektíva nélküli gazdaságirányítás vezette a kontinens legnagyobb országát adósságspirálba. Ennek csak egy apró mozzanata volt, hogy az Olimpia hozta érdeklődést és a hozzá kapcsolódó beruházásokat sem tudta a brazil vezetés gazdasági előnnyé kovácsolni.

A 2014 és 2018 között fellépő elképesztő mértékű eladósodásnak Bolsonaro 2019-es megválasztása vetett véget: 2019-ben már közel egy százalékkal jobb mutatóval bírt az ország, mint egy évvel előtte. Egészen elképesztő, hogy például 2014 és 2015 között – mindössze egy év alatt – 56-ról 65,5%-ra ugrott a GDP-arányos adósság – a pénznek azonban nem lett valódi gazdaságélénkítő hatása. A brazil gazdaság növekedése 2011-ben megtört, és 2014 óta 2% körül mozog, alig képes valódi növekedést felmutatni.

A Bolsonaro megválasztásával elindult, 2019 óta tartó pozitív folyamatot teljes mértékben aláásta a koronavírus miatti gazdasági lassulás. A brazil fizetőeszköz folyamatosan veszít értékéből: ma már 5,5 reált is elkérnek egyetlen dollárért. Elemzők rámutattak: könnyen meglehet, hogy Brazília GDP-arányos államadóssága már át is léphette a 100%-ot, vagy legalább is nagyon közel került hozzá.

Ugyan az államcsőd a 2019-ben bevezetett, szigorú gazdaságpolitikai fegyelem miatt nem képzelhető el rövid távon – azonban nagy kérdés, hogy mit hoznak majd a következő hónapok Brazília számára. A koronavírus-érintettség szempontjából már a második helyen áll az ország. Ennek elhúzódó hatásai idővel felőrölhetik a brazil gazdaságot.


Chile

A chilei gazdaság már 2019-ben is öt százalékot csökkent, amely folyamat 2020-ban is tartotta magát, és amit persze a koronavírus csak felerősített. A dél-amerikai államok kapcsán általánosan elmondható, hogy a bajok messze nem a COVID19-el együtt érkeztek: az országok többsége már hosszabb-rövidebb ideje gazdasági problémákkal küzdött.

A tavalyi áremeléseket követő erőszakos megmozdulások utáni holtpontról nem volt képes kimozdulni az ország. Chile fő exportcikke továbbra is a réz, amelyre továbbra is nagy szüksége van a világ elektronikai iparának – bár természetesen itt is érzékelhető a csökkenés. A chilei gazdaság összehasonlíthatatlanul jobban diverzifikált, mint például az ecuadori vagy a venezuelai – de mégis alapvetően függ a nyersanyagok exportjától.

A chilei vezetés kénytelen volt engedni a tüntetők akaratának – de ez elképesztő adósságnövekedésbe taszította az országot: az egy évvel ezelőtti, nagyon kényelmes 30%-os GDP-arányos adósság elképesztő mértékben, 30%-kal nőtt 2020 tavaszára. Santiago egyelőre nem találja a megoldást a krízisre: nem mer nagyobb mértékű gazdasági megszorításokba vágni, pedig jelen állás szerint vajmi kevés esély látszik a világgazdaság, illetve Chile külpiacainak magához térésére. Úgy tűnik, a MERCOSUR-államokban tapasztható gazdasági visszaesés nem fogja megkímélni Chilét sem. Amennyiben nem lesz hamarosan változás, könnyen kerülhet az ország igen nagy bajba.


Mexikó

Mexikó alapvetően függ az exporttól – ez viszont koránt sem alakult jól számára az elmúlt néhány évben. Lehetne Trump elnök protekcionista gazdaságpolitikáját okolni mindezért, de a tények mást mutatnak: 2012 vége óta nem képes az ország 3% feletti gazdasági növekedést produkálni. A gazdaság növekedési üteme tulajdonképp Donald Trump megválasztásával sem változott. Nehéz megmondani, hogy mit hoz a holnap Mexikó számára – de egyvalami egészen biztos: növekedésről még jó ideig nem is álmodhat a közép-amerikai ország. Az idei évi GDP-csökkenés a 10%-ot is meghaladhatja, míg 2022-ig akár bő 20 százalékot is emelkedhet a GDP-arányos adósság. A 2010-es évek második felében stabilan 45%-körüli GDP-arányos adósságot mutató ország nem fogja megúszni az adósságmutatók jelentős romlását. Rövid távon nem várják az elemzők Mexikó csődjét, de a jelenlegi krízis könnyen alááshatja az ország ’20-as éveinek mindegyikét. Az ország gazdasági helyzetének 2020-ban tapasztalt gyors romlása minden esetre semmi jóval nem kecsegtet Mexikó számára.

Venezuela

Venezuelában a helyzet változatlan. Bár sokan és sok mindent megtettek érte, mégsem sikerült eltávolítani a hatalomból Maduro elnököt. A világ legnagyobb olajtartalékával rendelkező ország kálváriája egészen abszurd méreteket öltött – de érdekes módon mára ott stabilizálódni látszik a helyzet. Tény és való, már alig lehetne ennél lejjebb. Venezuela esetében nem érdemes GDP-arányos adósságról vagy inflációs rátáról beszélni: a 2018-as infláció az 1 millió százalékot, a 2019-es a 10 millió százalékot is meghaladhatta. Egészen elképesztő, hogy az egykori, bőven 100 dollár feletti olajár idején sem sikerült Venezuelát gazdaságilag több lábra állítani. Az olajár beszakadása mutatott rá a venezuelai gazdaság gyengéire: amikor még WC-papírból sem volt képes az ország fedezni a szükségleteit, joggal tették fel az emberek a kérdést: hová tűntek az olaj-százmilliárdok?

Döbbenetes, hogy egy olyan egyszerű terméket, mint a WC-papír sem képes Venezuela kellő mennyiségben előállítani, és kénytelen importból fedezni a szükségleteit. Mindezt úgy, hogy hatalmas, a papír előállításához szükséges erdőségekkel rendelkezik.

Jelentős probléma – ha az olajár-beszakadása nem lenne elég – hogy a venezuelai olajipar elavulófélben lévő technikával üzemel és nem képes olyan hatékonysággal termelni, mint közel-keleti konkurensei. A piacok is beszűkültek számára, amerikai és EU-s embargók sújtják az országot. Sokak szerint Oroszország és Kína fellépése nélkül már rég megbukott volna – az egyébként demokratikusan megválasztott – rezsim. Az országból több, mint ezer magyar származású embert mentett ki a magyar kormány 2019-ben. Az ország egykor jelentős magyar kolóniájából aki akarta, elhagyhatta a süllyedő hajót. Nagy kérdés, hogy mennyi magyar gyökerű ember maradhatott az országban? Mi annyit tudunk elmondani, hogy Venezuelából alig olvasnak bennünket – és ez bizony intő jel.

Argentína

Az örök és megunhatatlan “sláger”, ha államcsődökről van szó a világban. Bizony Argentína immáron kilencedik alkalommal jutott el idén tavasszal a totális fizetésképtelenségig – ezzel egyértelműen világrekorder a világ országai között. Nyilván mindez nem túlzottan szívderítő az ország lakosai számára – így az ország egykor hatalmas és befolyásos magyar kolóniája számára sem. Sok magyar vándorolt vissza Magyarországra, és még többen szeretnének az óhazában tanulni, dolgozni. Jelenleg Argentína gazdaságát a teljes pangás jellemzi: az ország a csőd miatt képtelen volt az elmúlt hónapokban újabb forrásokhoz jutni, miközben az ország hitelezőivel sem haladtak a tárgyalások az adósság átütemezéséről. Az elmúlt napokban fordulat állt be az ügyben, és úgy tűnik, Argentína ezúttal nem rendezetlen államcsőddel kell szembenézzen.

Az argentin bajok sem a koronavírussal kezdődtek: az ország gazdasága már harmadik éve csökken, miközben 3-5%-os gazdasági növekedésre lett volna szükség ahhoz, hogy Mauricio Macri ki tudja menteni országát az adósságspirálból. 2019-re már tarthatatlanná vált a helyzet: akkor az országot az IMF világrekord-méretű hitelcsomagja mentette meg a csődtől.

Fény támadt az alagút végén

A 45%-os inflációval küzdő, mélyrepülést bemutató gazdaságnak mindenképp szüksége van arra, hogy valamilyen formában visszaszerezze gazdasági mozgásterét. A sokáig lehetetlennek tűnő adósságátütemezést, illetve adósságelengedést végül mégis sikerült nyélbe ütni. Hónapokig tartó agónia után az elmúlt héten végre közeledtek egymáshoz az álláspontok, és a napokban megszületett a megállapodás is a hitelezőkkel.

Alberto Fernandez argentin elnök szerint az ország által nyélbe ütött megállapodás egy évtized alatt közel 38 milliárd dolláros könnyítést jelent majd Argentína számára.

Egy dolog, hogy a csődbe került ország rendezett keretek között tarthatja lejárt adósságait – de a célszámok teljesítéséhez záros határidőn belül gazdasági növekedésre is szükség lesz, ez pedig aligha várható 2-3 éves időtávon. Idén 12-13,5% közötti visszaesést várnak a különböző elemzők – ami jövőre is elérheti a 10%-ot, ha nem sikerül csodával határos változtatásokat eszközölni az ország gazdaságában.


Dél-Amerikában jó példák is akadnak

Dél-Amerikában jó példák is akadnak, ilyen Paraguay vagy épp Peru. Kevesen gondolnának elsőre eme két országra, mint fegyelmezett gazdaságpolitikát folytató országokra – pedig a tények egyértelműen ezt mutatják. Peru komoly tartalékokat halmozott fel az elmúlt évek során, miközben a GDP-arányos államadósságát is sikerült 30% közelében tartania.

Paraguay 7 milliót alig meghaladó lakósságszámával lényegesen kisebb gazdaság, mint a maholnap 33 milliós Peru. Az ország legendásan pocsék infrastruktúrája sokáig komoly hátrányt jelentett az országba érkező külföldi beruházások számára. Paraguay vezetése ezt nem csak felismerni volt képes, de az elmúlt évek igazi építési hullámot is hoztak: utak kilométereinek százai kaptak aszfaltburkolatot, de fejlődött az oktatás színvonala is. Az egyik-, ha nem a legkedvezőbb adózású dél-amerikai országként számos befektetést sikerült az országba vonzani. Paraguay tagja a MERCOSUR gazdasági övezetnek, mindez nyitottá teszi számára most már nem csak hatalmas szomszédai; Argentína és Brazília piacait, hanem az EU-MERCOSUR megállapodás következtében igen jó feltételekkel fér hozzá az EU félmilliárdos piacához is. Paraguayban ugyanakkor lassú, de biztos növekedésnek indultak az adók: az ország vezetése szeretné 25%-ot meghaladó mértékben növelni az adóbevételeket – ez azonban könnyen a befektetők elbizonytalanodását, a gazdasági növekedés végét jelentheti.

Paraguay gazdasága – főleg más dél-amerikai országokéhoz képest – egészen elképesztően alacsony mértékben, mindössze 3,5%-kal fog csökkenni a pandémia első évében – legalább is az elemzők várakozásai szerint. Ha ez valóban így lesz, Paraguay könnyen lehet a jelenlegi válság nagy-, és talán egyetlen nyertese a kontinensen.

Latin-Amerika jövője nagyban függ attól, hogyan keverednek ki az országai a jelen kor embert próbáló kihívásaiból. Az egész világot sújtó, globálisan is 10%-ot meghaladó gazdasági visszaesést hozó világjárvány nem csak a kontinens, de az egész világ számára új időszámítás kezdetét jelenti.

(Dél-amerikai Magyar Hírlap – Szilvai)