Péntek este ismét szörnyű balesetbe torkollott a közismert cigány felelőtlenség: a Veszprém megyei Berhidán, egy szűk utcában száguldozott Mercedesével egy helyi cigány férfi. Szemtanúk elmondása szerint a részeg, jogosítvány nélkül vezető cigány eszeveszett tempóban, 140-170 km/óra körüli sebességgel száguldott a keskenyke utcában, amikor szinte fékezés nélkül egy feladatát teljesítő pizzafutár autójába rohant. A luxusautó egy tűzcsapnak, majd egy fának ütközve állt meg, míg a pizzafutár aprócska Szuzukiját 50-60 méteres repülés után egy ott parkoló kisteherautó állította meg.

A helyiek által a közösségi médiában agresszívnak leírt cigánycsalád tagját nap mint nap látták a berhidaiak a városka útjain a közlekedési szabályokat sorra megszegve száguldozni. Mint kiderült, S. R. soha nem is szerzett jogosítványt, mindig is anélkül vezetett – egy neve elhallgatását kérő berhidai férfi elmondása szerint már több, mint 15 éve. Ez a közveszélyes magatartás egyáltalán nem ritka manapság az Óhazában: egy szemtanú szerint csak az elmúlt néhány hónapban öt balesetet okoztak a kisváros környékén jogosítvány nélkül hajtó cigányok, köztük halálos kimenetelűt és több súlyos, életveszélyes sérüléssel járót is. A rendőrség velük szemben tehetetlennek látszik: elfogásuk esetén a jogosítvánnyal amúgy sem rendelkező cigányoknak egy gyakorlatban hatástalan vezetési eltiltást tudnak csak adni, valamint némi pénzbüntetést – amit persze a sokszor hivatalos jövedelem nélküli, családtámogatásokból vagy épp bűnöző életmódból élő cigányokon behajtani már nem tudnak. Magyarországon egy ostoba törvényi passzus miatt a családtámogatási és egyéb szociális juttatásokra nem lehet végrehajtást elrendelni. Ha el is ítélnek egy közúti gyilkost, leggyakrabban még le sem kell töltenie a büntetést, vagy legfeljebb 1-1,5 évre kell rácsok mögé vonulnia. Ennyit ér egy ártatlan ember élete ma az Óhazában.

Az ittasan súlyos balesetet okozó 34 éves berhidai cigány könnyebb sérülésekkel megúszta a balesetet. Áldozata Bence, egy 20 éves pizzafutár életveszélyes koponyasérüléseket és gerincsérülést szenvedett.


(DÉL-AMERIKAI MAGYAR HÍRLAP)

11 thoughts on “Életveszélyben a jogosítvány nélkül száguldozó cigány áldozata”
  1. Seiber Roland a Bencét legázoló részeg cigány “becsületes” neve, persze a legkevésbé sem becsületes ember. Úgy tudom, Önök ott Dél-Amerikában minden további nélkül megírhatták volna a nevét, mert a törvényeik megengedik. A magyarországi lapok nem közölhetik, mert az óhazában a bűnözőnek “jogai vannak”.

    Itt a profilja ennek a cigány szemétládának, had lássa mindenki:
    https://www.facebook.com/roland.seiber

  2. Köszönjük Krisztina!
    Sajnos geoblocking-olt a tartalom, nem érhető el nálunk Paraguayban. Gyanítom, hogy hozzánk hasonlóan Dél-Amerika többi országaiban sem lehet megnézni. Kis trükkel, kifelé magyar IP-t “mutató” VPN-nel tudtuk csak megnézni a videót, nagyon gyenge minőségben, akadozva. Azonban így is látható, hogy milyen elképesztő rombolást végzett a részeg sofőr. Szinte felfoghatatlan, hogy vezethet valaki ilyen gyorsan egy ennyire keskeny utcában. Őszintén reméljük, hogy a fiatal pizzafutár maradandó károsodás nélkül felépül majd a sérüléseiből.
    Üdvözlettel,
    Lantos István,
    főszerkesztő

  3. Berhida nem fehér embernek való! Tele van narkós, bűnöző cigányállatokkal! Seiber, Csonnó, Horváth, Lendvai… nincs is családnév köztük, ami ne szerepelne már százszor meg százszor a bűnügyi jegyzőkönyvekben. Szomorú magyar település-sors az elcigányosodás.

    Ki hinné ma már, pedig a ’80-as évek elején még egy igazi Balaton-közeli paradicsom volt Berhida, sok jól fizetett munkahellyel, vidám és összetartó magyar emberekkel. Akkoriban még cigány alig volt a településen. Nem tudom, hogy szaporodott el a cigány ragály ennyire néhány évtized alatt! Ezek úgy ellik a purdékat, mint ahogy más a WC-re jár könnyíteni magán. Az eredmény sem szebb, se nem jobb – és nem is kevésbé barnább.

  4. Bár úgy lenne Főszerkesztő Úr, azt kívánom! Bence gerince is megsérült, mellette életveszélyes koponyasérülései vannak. Ha túl is éli, ki tudja milyen maradandó károsodásokkal?

    Kedves Zoli, Berhida valóban csodálatos adottságokkal rendelkező hely. Még a 80-as években támadt az akkori tanácselnöknek, későbbi “örökös polgármesternek”, Lajosfalvi Józsefnek az a “remek” ötlete, hogy néhány utcába betelepítsen egy-egy cigány családot, hogy “integrálódjanak”. Az integrálódásból természetesen semmi nem lett, de a cigányok úgy elszaporodtak, hogy már nem egy olyan utca van a településen, ahol már csak egy-két magyar ház maradt a cigányok putritengerében. A cigányok elszaporodásával ugyanaz lett a korábban csendes, szerethető balatoni település sorsa, mint a legtöbb borsodi, nógrádi cigánytelepé: mocsok és a szeméttel együtt járó patkányok, bűz mindenütt. Lopások, betörések, rablások. Részeg, kábítószeres agresszív cigányok az utcákon. Sajnos, egy ideje már nem “csak” gyalogosan…

    Nem csak Berhidának jutott ez a szomorú sors. Így pusztulnak el sorra az egykor szebb napokat látott magyarországi kistelepülések. Ahol a cigánymétely megjelenik, két emberöltőn belül kő-kövön nem marad.

  5. Teljesen igaza van Krisztina! Ugyan Berhidán már néhány éve nem jártam, de nálunk Pest megyében is ugyanez kezd lenni a helyzet. Ha a Balatonon és Pest megyében is ilyen rossz a helyzet, akkor milyen lehet BAZ megyében, Nógrádban vagy Hevesben?

    Lassan már tényleg nem marad más, mint elhagyni az országot és itt hagyni a cigányok martalékának. Jó kérdés, hogy ha nem lesz ki adót fizessen, miből lesz majd a tetveseknek purdégyártó segélyre? Kitől fognak tudni lopni, ha a magyartól már nem?

    Lassan már nincs is hova “menekülni”. Az EU-ban még rosszabb a helyzet, csak ott nem indiai “ómigránsok”, hanem az újmigránsok miatt. Tenni ellenük semmit nem lehet, mert ha a torkára lépsz egy ilyen sötét bőrű véglénynek, életfogytiglan rácsok mögött találod magad. Gyilkosság és gyilkosság közt is van különbség, ugye. Nem mindegy, hogy milyen bőrszínű az áldozat.

    Tisztelt Lantos István főszerkesztő Úr! Milyenek a lehetőségek Dél-Amerikában, hová érdemes menni? Argentínában gondolkodtam korábban, de ahogy hallom, egyre rosszabb a gazdasági helyzet.

  6. Kedves Zoltán!

    Argentínába nagyon nehéz és drága folyamat a letelepedési célú vízum megszerzése – és nem is biztos, hogy jelenleg érdemes ezen gondolkodnia. Az ország ismét – ki tudja már hanyadszor – államcsődbe jutott az új (Fernández-)kormány “hathatós segítségével”. Nagyon nehéz munkát szerezni, még Buenos Aires-ben is, nemhogy vidéken – a spanyol nyelv ismerete nélkül pedig szinte lehetetlen elhelyezkedni. Voltak korábban, akik turistaként próbáltak korábban az országban “maradni” illegálisan, de óva inteném az ilyen kalandtól! Az argetnin hatóságok nem olyan elnézőek “illegálisékkal”, mint a bárgyú Nyugat-európaiak. A kilátások sem túl jók: a katasztrofális gazdasági helyzet még a jelenlegi elnök által is elismerten 2024-2025-ig legalább eltarthat, a gazdasági válságból történő kilábalás pedig talán egy egész évtizedig is.

    Brazília is nagyon megsínylette a korábbi dilettáns kormányzást: a Bolsonaro előtti két évtizedben Brazília a bűnözős melegágyává vált. A jelenlegi elnök épp azzal került hatalomra, hogy véget vet az utcai bandák terrorjának és a mindennapos erőszakos bűnözésnek. A brazíliai portugál nyelv lényegesen nehezebben sajátítható el, mint a spanyol – ez sem szól Brazília mellett. Ha a kettő közt kellene választanom, én mégis inkább Brazíliába mennék. Jobbak a középtávú kilátásaik, mint Argentínának. Persze a kontinens nem csak a két legnagyobb országából áll! Chile egy biztonságos, jövőképpel rendelkező országnak tűnt az elmúlt évek tüntetéshullámig – és ma sem egy rossz választás a kontinensen. Ha oda költözne, ügyeljen rá, hogy földrengésbiztos ingatlanba költözzön, főleg a déli provinciákban! Uruguay is nagyon szerethető ország, igazán európaias fővárossal, kultúrával és emberekkel. A kontinens többi országa azonban lényegesen alacsonyabb színvonalú életet tud kínálni, mint ez a négy ország. Európaiként – az imént említett négy legfejlettebb országot leszámítva – mindenképp meg kellene birkóznia az európainál sokkal gyengébb egészségügyi ellátással, oktatással és közúthálózattal – miközben a biztonsági helyzet sem feltétlenül jobb mindenütt, mint az Óhazában. Elég csak Kolumbiára gondolni – bár ott is inkább csak a nagyvárosok bizonyos részei veszélyesek igazán.

    Mi Paraguayból szerkesztjük ezt a lapot, az itteni lehetőségeket ismerem behatóbban – így az itteni helyzetről ill. migrációs folyamatről tudnék írni bővebben az Óhazából kivándorlással kacérkodók számára – ha van rá érdeklődés. Paraguayba lényegesen könnyebb a bevándorlás – sőt, nyugodtan kijelenthetjük, hogy az egyik legegyszerűbb a világban – de pénzre és kitartásra mindenképp szüksége lesz a próbálkozónak. Inkább a mindenütt jelenlévő bürokrácia, ami nehézséget okozhat, bár vannak erre szakosodott ügynökök – és magyar is akad köztük! A korrupció inkább előny az országban, mint hátrány – és a felesleges szabályok sem kötik úgy az ember kezét, mint Európában. Az ide költöző – egyébként igen nagy számú – német egybehangzó véleménye szerint Paraguayban megtalálták a teljes szabadság érzését. Lehet benne valami – a közvetlen környezetünkbe is érkezett egy tucatnyi (részben) magyar-, illetve magyar hátterű nyugat-európai család az elmúlt néhány évben – de azt nem lehet mondani, hogy Paraguay a magyarok célországa lenne. Sokkal inkább a németeké, osztrákoké, hollandoké. A korábban kivándorolt magyarok többsége ma már nem őrzi magyarságát, bár szerencsére vannak pozitív változások ezen a téren. A magyarok újkori bevándorláshulláma azonban egyenlőre még várat magára – bár látva az Óhazában kibontakozófélben lévő társadalmi válságot, ez lehet, hogy a közeljövőben változásnak indulhat. Paraguayt és a benne rejtőző lehetőségeket nem fedezték fel még a magyarok – de ez még változhat.

  7. Remélni sem mertem ilyen részletes információkat. Nagyon köszönöm! Egy ilyen cikk egészen biztosan sokakat érdekelne. Magyar nyelven szinte semmilyen információ nem érhető el a dél-amerikai, illetve paraguayi-bevándorlás témában. Továbbá nagyon érdekel, hogy miként boldogultak a közelmúltban kivándorolt európaiak? Mibe fogtak kint, hogy érzik magukat, milyen az élet, a társadalom odaát? Ilyenekről egészen biztosan szívesen olvasnának a kárpát-medencei, óhazai magyarok. Én mindenképp! =)

    Amit tudok az országról, pl. hogy 200 forint a dízel literje és egy német sör még 100 forint sincs – ezek már nagyon vonzóvá tették Paraguayt számomra! =)

  8. Tisztelt Főszerkesztő Úr! Személy szerint engem nem kimondottan kivándorlási célból, de egyébként is nagyon érdekel a dél-amerikai magyar élet! A paraguayi magyarságról szinte semmit nem tudok, és nem is találni forrásokat a témában. Örömmel olvasnék gyakrabban ilyen témában cikkeket. Ha így mennek a dolgok továbbra is Magyarországon, mint most, akkor még a végén a kivándorlás is szóba kerülhet. Sosem hittem, hogy idáig eljutunk, eljut az ország még az én életemben. A cigánykérdés Magyarországon már tarthatatlan, az ember már az utcára sem megy ki szívesen, és főleg nem engedi ki a gyerekét játszani. Az én időmben még máshogy volt. A gyerekkorom még úgy telt, hogy szinte egész délután és egész nyáron kint voltunk a többi gyerekkel, és mindig mindenki rendben hazaért. Ma már annak is örülni kell, ha a gyereke az embernek épségben hazaér, ha már a telefonjától vagy más értéktárgyától meg is fosztják időnként a túlkoros cigánykölkök az iskolában.

  9. Tisztelt Krisztina,

    Örömmel írunk! Érdekes, de egy hónapja az online-olvasótalálkozónkon ugyanezt kérték tőlünk a Dél-amerikai Magyar Hírlap nyomtatott számának olvasói – csak épp fordítva, a magyarországi élettel kapcsolatosan. Számomra különösen jó érzés látni, megélni, hogy kölcsönös az érdeklődés a dél-amerikai és az Óhazában élő magyarok részéről egymás iránt.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük